Legalábbis az Operában. Eljött a várva várt Diótörő-szezon, minden gyerek és szülő legkedvesebb fűszeres forraltbor és sült gesztenye illatú, advent- és karácsonyt váró, mesebalett-néző estéje. Mert nincs karácsony karamell-cukorka, marcipán, kandiscukor és pörkölt mandula nélkül, vallja Petipa.

 

És mi kell még a karácsonyhoz?

Hó. Sok, sok porcukorhó. Amit most varrnak a tüllre, most festenek a kéklő, téli ég-háttérre az Operában.

Korcsolya!

Tükorjégen korcsolyázni, csak így igazi a karácsony. Ahogy az Angol Nemzeti Balett táncosai, éppen úgy.

Miért éppen az angolok?

Mert az új - régiúj darabot Wayne Eagling koreografálta, Solymosi Tamás balettigazgatóval karöltve. Eagling tulajdonképpen A diótörő mestere, 1996 óta foglalkozik E.T. A. Hoffmann meséjével. Akkor a Holland Nemzeti Balett számára állította színpadra, Toer van Schaykkel együttműködésben. Aztán 2010-ben ugyanerre a darabra kérte fel az Angol Nemzeti Balett vezetése. Mindkét koreográfiát imádta a kedves közönség, ennek ellenére Budapestre egy harmadikkal érkezik. Egy olyannal, ami majd a sajátunk lesz, mert a budapesti társulat számára íródott.  

Fotó: Teatr Wielki Opera Narodowa

199, 123, 65 

Miről is szól A diótörő? Mindenki emlékszik az egerekre és fakatonákra? 

Eagling szerint egy kislányról, aki álmában éli meg, hogy lassanként felnőtt nővé válik. Szerb Antal szerint a pedig arról, ahogy E.T.A. Hoffmann látta a hétköznapokban a csodát és a csodában a hétköznapot. 

A Diótörő és Egérkirály 1816 karácsonya előtt jelent meg, és Németország egyik legkedvesebb meséjévé vált. A történet karácsony estéjén játszódik. Stohlbaum tanácsos és családja együtt ünnepelnek vendégeikkel, mikor belép Drosselmayer bácsi unokaöccsével, és egy különleges bábot, egy Diótörőt hoz ajándékba a gyereklánynak, Marikának. A kislány a közös játék után boldogan fekszik le aludni, a bábot egy székbe ülteti, és mély álomba zuhan. Álmában megelevenednek a bábok és a karácsonyfadíszek, akik ellen a gonosz Egérkirály egérkatonáival háborút indít. Győzelmüket a bátor diótörő hiúsítja meg, aki gyönyörű herceggé válva magával viszi Marikát mesebeli birodalmába.

Csajkovszkij 1892-ben balettelőadást komponált a novellából, ami az orosz zeneszerző utolsó balettje és egyben utolsó színpadi műve is volt. Az ősbemutatóra  123 évvel ezelőtt került sor a szentpétervári Marinszkij színházban. Budapesten 1927. december 21-én tűnt fel először, de az előadás nem volt népszerű - egészen a második világháború utáni évekig. 1949-ben ugyanis  az akkor egyik legnevesebb szovjet koreográfus, Vaszilj Vajnonen betanította saját Diótörő verzióját - ezt a premiert 1950-ben tartották. Az új Diótörőig - azaz most novemberig - ezt a verziót látta minden gyerek és felnőtt, 65 éven át nem változtattak a darabon.

Most viszont mindenki nagyon készül. Mi pedig besurranhattunk a mese háta mögé, meglesni, hogyan lesz igazi a varázslat, hogyan készül az Opera.

Fotók: Magyar Állami Operaház