Másfél éve készül és júliusban végre színpadra is kerül a Billy Elliot – A Musical című produkció. Ahogy arról beszámoltunk, az Operaház színpadán láthatjuk a bokszedzések helyett a balett-termet választó 11 éves kisfiú történetét - háromszor egymás után, három szereposztásban. A rendezőt, Szirtes Tamást csíptük el egy villámbeszélgetésre a próbák közötti levegővétel idején.

Fotó: Szirtes Tamás/ Készítette: Pályi Zsófia

 

2015 februárjában jelentette be az Opera, hogy repertoárjára veszi a Billy Elliot- a Musical című darabot, az első castingot is közel másfél éve kezdték el. Ezalatt többször beszéltünk, követtük a szereplőválogatást, a gyerekszereplők fejlődését. Hol tartanak most?

A hétfői próba végén mondhattuk azt, hogy na, "fel van rakva a darab" a színpadra, elkészült függönytől függönyig, minden úgy történik meg, ahogy azt megálmodtuk. Most kezdődik a hangolás, a finommunka, a jeleneteken belüli cizellálás. Most válik nyilvánvalóvá, mi az, amire esetleg eddig nem figyeltünk.

Ez azt jelenti, hogy csak a következő hónapban kapcsolnak teljes gázra?

Nem, eddig is teljes gázzal dolgoztunk, de most duplázunk. Az előző bejelentés óta már mindenki tudhatja, hogy az első három premier az Operaházban lesz, úgyhogy kicsit változott a próbarend, mert itt nem heti hat, csak öt napot próbálhatunk. Cserébe duplázunk minden nap. A helyzetet az is bonyolítja kissé, hogy eddig nem egyenlő arányban próbáltunk a három szereposztással, ezt most balanszírozni kell majd.

Három premier - három különböző előadással találkoznak a nézők?

Alapvetően nem, de három különböző Billyvel, az biztos. A darab - a zene, a mozgás, a díszlet és a dramaturgia - nyilván ugyanaz, miközben abból adódóan, hogy a három főszereplő egészen más karakterű, lesznek hangsúlyeltolódások. De szerintem ez kifejezetten izgalmassá teszi a munkát és a végeredményt is. Tág teret igyekszem adni - amennyire egy musicalben lehetséges - a saját személyiség kibontakozásának, keresem, hogy melyik szereplő miben igazán erős, ezt támogatom, mikor együtt dolgozunk. De szerintem ebben semmi meglepő nincs. Nyilván a gyerekekkel kicsit más a munka, mint a felnőttekkel, de a lényeg, a cél ugyanaz: egy népszerű, értékes előadást létrehozni. 

Milyen a három Billy? Miben különböznek?

Azt mondom először, miben nem: nem arról van szó, hogy egyikük tehetségesebb lenne a másiknál, pusztán máshogy néznek ki és más a kisugárzásuk. Nem minőségekről, hanem jellegzetességekről van szó, mindhárman nagyszerűen táncolnak és énekelnek, ezt egész magabiztosan állíthatom. John MacAllister egy nagyon komoly, nagyon megbízható fiatalember, olyan igazi úriember karakter, Vizlendvai Áron az igazi szőke, elragadóan eleven és szeretnivaló gyerek, míg Kökény Hámori Kamill inkább egy mély, érzelemgazdag kisfiú. Az, hogy a Billy karakteréből mi hangsúlyosabb, mikor egyik vagy másik játssza, ettől függ leginkább. De mondom, ezek csak hangsúlyeltolódások, semmiképpen nem minőségi különbségek.

Másfél éve mindhárman az iskolapadban ültek. Az egész életük felborult a casting után, ugye?

Úgy sejtem igen, mert egy jó ideje már az egész napjukat kitölti a felkészülés, nem hinném, hogy sok idejük jut másra. De őszintén szólva a színészeim magánéletét sem követem, sosem szólnék bele, nem figyelem. Nem is dolgom, így erről elég keveset tudok.

Már a premier előtt kiírták a következő castingot. Erre miért volt szükség?

Hívjuk előrelátásnak. Ebben a korban a gyerekek néhány hónap alatt is rengeteget változnak, mutálnak, változik a testük. Az biztos, hogy ezzel a három fiúval a következő évadot végig lehet csinálni, de szükségünk van az utánpótlásra is. 

A felnőtt színészek is új helyzetbe kerültek azzal, hogy a főszereplők gyerekek. Milyen visszajelzéseket adtak?

Természetesen övezi őket egyfajta támogató szeretet, de összességében nem nagyon különbözik ez a helyzet egy megszokott próbafolyamattól. Legfeljebb az előkészítés volt sokkal hosszadalmasabb és nagyobb körültekintést igénylő. 

Miért az Operaház ad otthont a premiernek? Ez egy műsorpolitikai vagy egy technikai döntés?

Ókovács Szilveszter főigazgató hozta meg ezt a döntést, olyan értelemben nem technikai volt, hogy esetleg az Erkel ne tudta volna befogadni a darabot, már csak azért sem, mert később ott fog menni. A darabot ez a döntés csak segíti, egyrészt technikailag, mert az Operában jobb körülmények között játszhatunk, arról nem is beszélve, hogy ez egy nagyon emelkedett helyzetet eredményez. Nekünk ez megtiszteltetés.

Szóval sűrű lesz a finis is.

Nagyon. Most még veszünk egy nagy levegőt és majd a premierek után kifújjuk.