Sara Baras, a flamenco koronázatlan királynője a saját útját járja: 20 éve éli a teljes szabadságot saját társulata körében, kompromisszumok és megalkuvások nélkül. Élete követi a flamencobiblia tanácsát: nem a technikáról, hanem az érzelmekről szól. Itt a tavasz, ideje felforrósodni!
Kép forrása itt.
A flamenco több mint tánc, életforma. Hatalmas bátorság kell ahhoz, hogy ezt válaszd, bár - ha a táncművészet oldaláról nézzük - sokkal hosszabb karriert biztosít a többi műfajnál. A flamenco művész nem elsősorban a testét fejleszti, hanem a kiállását, a lelki erejét - árulta el a The Guardian-nek Sara Baras. Az idősebb flamencó táncosok olyan magabiztos erővel állnak a színpadon, amit más műfajok képviselőinél szerinte aligha lehet felfedezni.
De a legfontosabb, hogy a flamenco egy szenvedély. Nem a technikáról, hanem az érzésekről szól: ha nem érzed, soha nem leszel képes rá! Nem csupán fizikai önkifejezés, kell, hogy egészen a szíved közepéből áradjon!
Sara Pereyra Baras, San Fernandoban, a spanyolországi Cadizban született. Szerencséje volt, nyolcéves kislányként már ott sertepertélt és gyakorolt édesanyja tánciskolájában. Egészen fiatalon beutazta a környéket, ahol flamenco zendült fel, ott táncra perdült. Még nem volt nagykorú, mikor már Doña Sofía, Spanyolország királynője gyönyörködött táncában. 18 évesen megnyerte első táncversenyét, majd Manuel Morao társulatával elindult meghódítani a világot. Párizs, New York, Sevilla, Tajpej, Szöul - mindenhol tapsvihar fogadta. Aztán rálépett a saját útjára.
Kép forrása itt.
Húsz éve van saját társulatom. Ez egyrészt szabadságot ad, hogy megmutathassam a világnak a saját érzéseimet, másrészt gyakorlatot is szereztem általa abban, hogyan tudom a legjobban megszervezni ezeket a produkciókat - állítja Baras.
Rengeteget kockáztattam, kockáztatok a mai napig is, de cserébe, ha a saját utadat járod, a saját társulatoddal dolgozol, bármikor letérhetsz a megszokott útról és létrehozhatsz valami egészen újat.
Három-négy hónapba telik, míg egy új show összeáll, Baras egyedül gondolja végig a lépéskombinációkat, illeszti azokat a zenéhez, aztán találja meg a világítókat, dizájnereket, a stáb többi tagját. A legújabb, Voces című darabját ebben a hónapban mutatja be Londonban.
Fotó: Esmeralda Lara y Nicolás Lavado
A Voces azokról a művészekről szól, akik hatással voltak rám. A darab születése különleges, szokatlanul gyorsan történt, és a teljes csapat szinkronban dolgozott, együtt a stúdióban.
Baras közel húsz éve ugyanazzal a csapattal dolgozik, azt mondja, ez a kulcsa aannak, hogy elég időt tud szentelni a családjának is.
10-től 5-ig próbálunk, amíg elviszem a fiam az iskolába, addig a többiek gyakorolnak, nyújtanak, bemelegítenek, amikor el kell mennem érte délután, befejezzük a próbát. Összeszokott csapat vagyunk, mindenki megszokta ezt a rendszert.
Részlet Carlos Saura Flamenco című filmjéből (1995)
