Nathaniel Hawthorne A skarlát betű című regénye első balettadaptációjának ősbemutatójára készül a Győri Balett. Velekei László koreográfus új darabja a társulat idei évadának premierjeként emberi sorsokról mesél, miközben társadalmi kérdéseket boncolgat. 

Ki ne ismerné így vagy úgy Nathaniel Hawthorne 19. századi amerikai író világhíres regényét, amely mintegy kétszáz évvel korábban, a betelepülő puritánok Új-Angliájában játszódik, és szereplőinek mély emberi válságain keresztül a bűnbeesés, a bűntudat, az erkölcsi vezeklés, és a megtisztulás folyamatára fókuszál? A skarlát betű hősnője Hester Prynne, az Újvilágba egyedül érkező férjes asszony, akit hűtlenség vádjával elítélnek, és bűnének jelét, a vörös A betűt (adultery – házasságtörés) ruháin is hordania kell. Hester azonban emelt fővel vállalja bűnét, és gyöngéd szeretettel neveli házasságtörésben fogant gyermekét, a kis Pearlt. „Bűnrészes” társát nem nevezi meg, már csak azért sem, mert az nem más, mint a közösség nagy tiszteletben álló fiatal lelkésze, Arthur Dimmesdale. 

Fotó: Mészáros Mátyás
​​​​​​

A regény azonban csak alap, Velekei attól elrugaszkodik és nem a megbélyegzés pillanatától kapcsolja be a nézőt az eseményekbe, hanem az előzményektől, a főszereplők találkozásától a szerelem kibontakozásán át a bűnbeesésig. És van itt még egy dramaturgiai „csavar”: az alkotó áthelyezi a hangsúlyt a fiatal, önmarcangoló tiszteletesre, aki bűnnek érzi tettét, de puszta érzelmeit is. A vívódásba belerokkant lelkész halála azonban nem nyújt megoldást a helyzetre. A világgal dacoló főhősnő, Hester tragédiáját pedig csak fokozza, hogy bűnös szerelmének gyümölcse, Pearl is megszenvedi a közösség kirekesztését, és frusztrációját levezetve édesanyját gyötri rossz viselkedésével.

„Olyan világban élünk, ahol bárki, bárhol, bárkiről és bármiről véleményt nyilváníthat és ítélkezhet a társadalom szeme láttára anélkül, hogy utánajárna vagy megértené a megítélt helyzetet” – mondja Velekei László, a darab Harangozó-díjas koreográfusa, korábban a társulat szólistája, 2015-től művészeti vezetője, aki az Anna Karenina, a Rómeó és Júlia után ismét az érzelmei és a társadalmi elvárások között hánykódó nő személyes tragédiáját jeleníti meg a főszereplő Hester Prynne személyén keresztül.

„Minden darabomban az emberi esendőséget keresem. Érzelmeink vannak és gyakran tévedünk. Az emberi természet sokszínű, és ha szabályok szerint élünk is, nem várható el, hogy bizonyos élethelyzetekben ne hibázzunk, vagy ne gondolkozzunk másként. A megbélyegzés, az előítéletek által emelt falak között viszont nem születhetnek megoldások, csak újabb konfliktusok képződnek” – véli a koreográfus.

Hester Prynne megszemélyesítője a társulat vezető szólistája, Matuza Adrienn és Tetiana Baranovska, Dimmesdale tiszteletest pedig a markáns színpadi jelenlétű Jekli Zoltán és az ugyanennek a figurának egy finomabb, érzékenyebb oldalát megmutató, néhány évvel ezelőtt végzett Engelbrecht Patrik alakítja, akit ezúttal első jelentősebb szólószerepében láthatunk.

S noha a dramaturgokkal sokszor mostohán bánnak, egy regényadaptáció esetében nem lehet nem megemlíteni a dramaturg személyét, hiszen rajta áll vagy bukik a színpadra vitel sikere. A skarlát betű megbélyegzett szerelmespárjának szívhez szóló történetét Csepi Alexandra segítette színpadra, aki 2014 óta a társulat minden jelentősebb sikerének közreműködője, nevéhez fűződik többek között a Ne bánts! vagy az Egy varsói menekült színpadra állítása. Az előadás fénytervezője pedig a nemzetközi hírű Yaron Abulafia, aki olyan együttesekkel dolgozott együtt, mint a Staatsballett Berlin, az English National Ballet, vagy a Nederlands Dans Theater. A díszlet a Miskolci Nemzeti Színház tagja, Bozóki Mara munkáját dicséri, aki egyebek mellett a XVI. Országos Színházi Találkozón (1997) és a Houstoni Nemzetközi Filmfesztiválon (2004) is elnyerte a legjobb látványtervező díját. A jelmeztervező Velich Rita pedig számos kortárs- és klasszikusbalett-előadás kosztümjeit álmodta már meg.

De térjünk akkor vissza a fő alkotóra.

„Velekei igazi zenére figyelő és azt érző, értő koreográfus. Tánctechnikailag képes új képekben gondolkozni, nem utánozza a trendi alkotók hamar észrevehető buktatóit. Komoly egyénisége a Győri Balettnek és az egész jelenlegi magyar táncművészetnek. Imre Zoltán óta nem láttam ilyen tehetséges és sokoldalú, elsősorban balett-technikára támaszkodó koreográfust.” – mondta róla kritikusa a Táncművészetben.

Kozár Alexandra