Szergej Gyagilev, a neves és gazdag, művészetpártoló orosz 145 éve látta meg a napvilágot. Nélküle nem lett volna Orosz Balett. Ha pedig az Orosz Balett nem lett volna, egészen más világban élnénk ma. Hogy ezt mennyire érti a Google, ma minden kereséskor kiderül.
A Google Szergej Gyagilev születésnapját ünnepli.
Jogászból lett művészeti menedzser
Pontosabban jogászság helyett. Gyagilev ugyanis jogi pályára készült, de Szentpéterváron magával sodorta a művészek élete. Előbb maga próbálkozott zenéléssel, balettel és festészettel, de hamar rájött, hogy tehetsége nem lesz elég egy magas szintű pályára, ezért váltott, és művészetszervezőként kiadta a Mir Iszkuszsztva (A művészet világa) című folyóiratot. A siker nem is váratott sokáig magára: Gyagilev a moszkvai cári színház tanácsadója és rendezője lett, közben pedig az orosz művészetet bemutató kiállításokat, bemutatókat, koncerteket szervezett Európában.
Szergej Gyagilev
Marius Petipa szabályai sincsenek kőbe vésve?
Nagy politikai és társadalmi átalakulás zajlott a cári Oroszországban az 1917-es forradalom előtt. Ez a lendület vitte magával a művészetet is. Egy "korszakalkotó művész" alkotása sem volt biztonságban: Marius Petipa rigorózus szabályai sem. Szentpétervárott Mihail Fokin táncos-koreográfus elkezdte szétcincálni Petipa táncról alkotott nézőpontját. Gyagilev pedig beállt mellé, és ketten felépítették - a szentpétervári Mariinszkij (később Kirov) színház és a moszkvai Nagyszínház táncosaiból - a Ballets Russes-t, az Orosz Balettet, amely a modern balett úttörőjeként masírozott be a történelembe.
Ballets Russes/ Az Orosz Balett előadásának plakátja
Micsoda csapat! Pavlovától Coco Chanelig
Itt táncolt a csodálatos Anna Pavlova és a zseni, Vaclav Nyizsinszkij. Zeneszerzőként dolgozott Claude Debussy, Maurice Ravel, Erik Satie, Richard Strauss, Ottorino Respighi, Francis Poulenc és Igor Sztravinszkij. Díszletet tervezett (és ihletett) Henri Matisse, Georges Braque, Maurice Utrillo, Jean Cocteau és Pablo Picasso. És Coco Chanel alkotott jelmezeket. Fokin mellett koreografált itt George Balanchine, Léonide Massine, Bronyiszlava Nyizsinszka - Nyizsinszkij testvére - és Szergej Mihajlowics Lifar.
A vörös szőnyeg leterítve
Az új balett megszületését 1909-től számolja a művészettörténet: Igor Sztravinszkij Petruskájával és Tűzmadara volta cezúra. Ezt követte a Ravel Daphnis és Chloé című művére, valamint Nyikolaj Rimszkij-Korzakov Seherezádé című zenéjére készült Fokin-koreográfia. Két évtizedes diadalmenet indult el, ami Európára és Ázsiára is hatással volt, és persze a társművészetekbe is beszivárgott. Az Art deco kialakulását is ehhez a periódushoz kötik. Aztán ahogy az lenni szokott, a mese a mecénás halálával, 1929-ben véget ért.
Mindehhez hozzá tartozik az a tény is, hogy a cárista Gyagilev 1917 után már nem térhetett vissza Szovjetunióba. Nemcsak politikai okból: ekkor az orosz kultúra már a hatalom szolgálatába szegődött, ami kifejezetten nem volt Gyagilev szájíze szerint való. De nem tértek haza a táncosai sem. Turnékból, alkotásból, a piacról kellett megélniük - és sikerült is nekik.
