A nemzetközi hírű koreográfus, Hans van Manen véleményét és darabjainak szellemiségét tükrözi a cím. Korunk egyik legjelentősebb alkotójának három darabját mutatja most be a Magyar Nemzeti Balett a Müpa színpadán. A Trois Gnossiennes címet viselő balett múzsáját, az együttes balettmesterét, Aradi Máriát kérdeztük.

Fotó: Magyar Állami Operaház

 

Három Hans van Manen darabot mutat most be a Magyar Nemzet Balett együttese a Müpa színpadán. A Trois Gnossiennes, az 5 tangó és a Black Cake így egymás után először lesz Magyarországon.

Igen, bár Hans van Manen-darab volt már Magyarországon, ezt a hármat ebben a sorrendben még nem láthatta az itthoni közönség. A Trois Gnossiennes egy líraibb, nyugodtabb mű, ezzel indul az este, majd követi a pergőbb, több embert megmozdító, szenvedélyesebb 5 tangó, zárásképpen pedig a humoros, igazán szórakoztató Black Cake-et mutatjuk be. Szerintem erre az ironikus, intelligens humorra nagyon vevő lesz a magyar közönség.

A Trois Gnossiennes-t Önre írta Hans van Manen. Hogyan alakul ki egy ilyen kapcsolat koreográfus és balerina között, hogy valaki kvázi “kap” egy darabot? Ez a mű ráadásul nagyon mély, nagyon gazdag, minden mozdulata és rezdülése jelentőséggel bír – minden tónus és minden arckifejezés fontos. 

Van Manenben talán az a legérdekesebb, hogy miközben nagyon visszafogott, letisztult, kevés lépésanyagot használ, mindig nagyon erős belső tartalommal vannak megtöltve a darabjai. A nőt és férfit mindig egyenrangúnak állítja be.

Abban a verzióban, amit most újranéztem (Uliana Lopatkina és Ivan Kozlov táncolták), szinte azonos magasságúak is.

Pedig ez a darab eredetileg kifejezetten egy nagyon alacsony nőre és nagyon magas férfira íródott! Ez a sajátossága. Azóta a világon már boldog-boldogtalan eltáncolta, láttam mindenféle verzióban.

Visszatérve az előző kérdésre: ez a darab az “Öné”, Önre íródott. És 1982 október 20-án volt a premier.

Igen, a partnerem pedig Henny Jurriëns volt, egy holland táncos, aki jó másfél fejjel magasabb volt nálam.

Ennek gondolom nem volt technikai jelentősége, nincs sok, bonyolult emelés.

Van jelentősége, de az tartalmi és persze vizuális. Az a mondanivalója, hogy ez a pici, törékeny nő éppen olyan belső tartalommal, erővel bír mint a férfi. Ez valamiféle kompetíció, verseny a két ember között, ami nagyon erős feszültséget generál. Ami ugye nagyon fontos a Manen daraboknál – teljesen mindegy, hogy férfire és nőre, két férfire vagy két nőre íródtak –, az a szexuális, erotikus töltet. 

Ezt egy interjúban mondta is, hogy erotika nélkül nincs élet. ("That which occurs between two people is always erotic. Without eroticism there is no life.” - Hans van Manen, The Guardien, 2011)

A Trois Gnossiennes-ben is ez a feszültség, ez az erotika érződik a két ember között. A darabot nem sokkal azután koreografálta van Manen, hogy megérkeztem az együtteshez. Egyáltalán nem volt közeli vagy különösebben szoros a kapcsolat közöttünk, ez valószínűleg nem is így működik. Szerintem láthatott valamit bennem, ami inspirációt adhatott, amiért úgy gondolta, hogy valamit kezdeni kellene ezzel a táncosnővel. Nehéz arra válaszolnom, hogy miért éppen ezt koreografálta rám, másra is írt darabot, ezt akkor éppen rám…

Kemény embernek tűnik.

Az is. Kemény, rendkívül következetes abban, amit akar. Nem is nyugszik addig, míg nem kapja azt, amit szeretne. A balettjein is látszik: nem szereti a darabjaiban a bájt, a kedvességet, a “balerinákat”.

Akkor nagyon jó iskola a balettművészeknek.

Az az érzésem, hogy igen. Nagyon jót tesz ennek az együttesnek, mert egy egészen másfajta stílusban kell táncolniuk, mint amit megszoktak. Személy szerint kifejezetten örülök Felméry Lilinek, aki szintén táncolja az egyik szereposztásban. Lili mindig a cukorral leöntött balerina szerepét kapta, most pedig ki kell lépnie a megszokottból, a “bájosból”, az “aranyosból”. És persze most még jobban látszik, mennyire tehetséges, mennyire jó táncosnő, remekül csinálja. Kíváncsi vagyok, hogy ezt a tapasztalatát hogyan tudjuk továbbvinni A diótörőben is, amire én fogom most próbálni decemberben. 

Európai színvonalú ez az együttes most? Egyszer, még a kétezres évek elején megkérdezte ezt Öntől az akkori főigazgató, és sokba került, hogy azt válaszolta, “sajnos nem”. (A pontos kérdés így hangzott: benne van-e ez az együttes “a világ legjobb tíz csapatában”? - a szerk. )

Véleményem szerint igen. Abszolút. Rengeteget fejlődött az együttes Solymosi igazgatósága alatt. Megváltoztatta a munkamorált, fel merte vállalni a konfliktust a “régiekkel”, új, tehetséges táncosokat szerződtetett. Rengeteg külföldi táncos van az együttesben.

Amiért rengeteg kritika is éri.

Pedig ez fontos, mert ezzel megváltoztatta a morált, és ez az itthoniakra is nagyon jó hatással volt. Korábban megszokták, hogy kilépve az egyetemről kapnak egy szerződést, ami életük, karrierjük végéig érvényes. A külföldi táncos nem így működik: ahhoz van szokva, hogy éves szerződése van és jó teljesítményt kell nyújtania ahhoz, hogy a következő évben újra legyen mit aláírnia. Ma a táncosaim 99 százaléka már ezzel a morállal dolgozik, sokkal keményebben mint régen, ami elképesztően jót tesz az együttesnek. 

Ön nem a legjobb élményekkel távozhatott a művészeti vezetői posztról, nehéz döntés volt újra az együttessel dolgozni?

Nem, mert ez már egy egészen más időszak. Solymosi Tamással és a testvérével is dolgoztam már Hollandiában, nagyra becsültem őket már akkor is. Amikor megkeresett, teljesen természetesnek vettem, hogy segítem ebben a hatalmas munkában. 

A három darab – aminek apropóján most beszélgetünk – az Ön közvetítésével érkezett Budapestre? 

Nem. De Hans van Manen nem szokott egyszerre három darabot, azaz egy egész estét adni külföldi együtteseknek. Ez nagyon ritka, mondhatni kiváltságos, megtisztelő helyzet. Amiben bizonyosan van szerepe annak, hogy jól ismer engem és Solymosi Tamást is. 

Hogyan zajlik egy ilyen folyamat, míg egy együttes megszerez egy-két vagy három darabot?

Mindig másként, ez tulajdonképpen egy diplomáciai folyamat. Most a hivatalos megkeresés és levelezés mellett a balettigazgató személyesen is tárgyalt a koreográfussal. Bár elég idős már, Hans van Manen is jelen lesz a premieren Budapesten. Úgyhogy gyorsan kiderül, megfeleltünk-e az elvárásainak.