A másikat megismerni nem kell sietni jó lesz ha engem nem ért senki nem érdekel - Réti Anna és Ricardo Machado ezzel a könnyű mondattal vezeti fel első közös darabját. A Point of You a párhuzamos valóságokról szól. Arról, hogy hiába nézzük ugyanazt, egészen másként látjuk. Arról, is, hogy kinek van igaza. Réti Annát kérdeztük.

 

Az alapján, amit a Point of You-ról olvasni lehet, ez egy nagyon bensőséges darab.

Érdekes, hogy ezt mondod, ebben a darabban nem arról van szó, hogy a kettőnk kapcsolata Ricardoval mennyire bensőséges. Inkább arról, hogy mennyire értjük egymást.

Nem is úgy értettem, hogy ez egy két ember közötti intimitás, sokkal inkább az önmagunkkal való őszinteség bensőségességére gondoltam. Ez a fajta igazságkeresés, vizsgálódás nagyon mély folyamat. Hogyan alakult ez a darab, hogyan raktátok össze?

Már korábban is dolgoztunk együtt különböző felállásokban, és a közös munka folyamán kiderült, hogy nagyon sok hasonlóság van kettőnk gondolkodásmódjában. Annak ellenére, hogy Európa két külön pontjáról érkezünk, más az anyanyelvünk, más a nézőpontunk, mégis nagyon hasonlít, amit színházról és mozgásról gondolunk. Nyilván ez a más nézőpont ebben a darabban rengeteget segít.

Hogyan lehet fizikai síkon megfogalmazni ezt az elméleti problémát?

Rátapintottál a legnehezebb kérdésre. Amikor a darabról még csak beszélgettünk, nagyon egyszerűnek és magától értetődőnek tűnt. Nyilván nagy fejtörést okozott a filozófiai réteg megfogalmazása, de legalább ennyire fontos volt megtalálni azt, hogy  vizuálisan hogyan lehet több szögből megmutatni a tapasztalatokat, anélkül, hogy ez túl komplikált vagy éppen ellenkezőleg, túl leegyszerűsítő legyen. 

Eljut a darab a valóság tagadásáig vagy megmarad az ezerszínű világ képénél?

Érzéki és esztétikai síkon dolgoztunk. Mindketten ebben érezzük otthon magunkat, ami nem csak a fizikai munkát jelenti, hanem azt is, hogy erősen hagyatkozunk a megérzéseinkre is. Csak azt tűztük ki célül, hogy felvessük a kérdést, mi van, hogyha másképp látjuk a világot? Mi következik ebből? Lehet-e elfogadni azt, hogy mindenki számára mást jelentenek a dolgok, a helyzetek és slussz? A valóságot megtartottuk létezőnek.

Hogyan képzeljük el ezt a világot  - ezt a táncnyelvet?

Nagyon egyszerű mozdulatokkal kezdtünk próbálni, optikai illúziókat hoztunk létre. Nem akarom elárulni a részleteket, de van például egy olyan részlet, hogy előre hajtjuk a fejünket és ritmikusan mozgatjuk fel-le, nagyon hosszú ideig. Ekkor a  fej már szinte el is tűnik, a látvány felülírja a valóságot, és olyan, mintha egy összemosódott, pompomszerű alakot látnál. Olyan helyzeteket kerestünk, melyek nem egyértelműek, a néző is sokféle látványt kap. 

Mit lehet kezdeni ezzel a sokféle nézőponttal?

Lehet respektálni. Lehet konfliktusba kerülni. 

Végzetes konfliktusba?

Nem - és nem is szeretnék mindent elárulni. Szerettük volna elbagatellizálni a konfliktust valahogyan, kicsit nevetségessé tenni. Bár ez a darab nyilván nem elsősorban politikai, mégis szól a mai Magyarország politikai helyzetéről. Például arról, hogy egy kézfogást hányféleképpen lehet érteni és értelmezni attól függően, hogy jobb vagy baloldali sajtó ír róla.

Felülírta az élet, a megvalósítás az eredeti elképzeléseiteket? Azt mondtad, hogy a kihívásokkal a gyakorlati megfogalmazás során találkoztatok.

Igen, egészen más lett a vége, mint azt az elején elképzeltük. De persze nem tudom ezt sem pontosan, amikor benne vagy, már akkor is másnak látod. Ez is egy nézőpont. A néző nézőpontja és részvétele is alakítja majd. Bár nem akartunk túl nagy terhet tenni a nézőre, vagy provokálni, de finoman beépítettünk bizonyos tereket a reakcióknak. Az aktivitás fontos - a szellemi aktivitás leginkább.

Ezek szerint sok az improvizáció?

Nem, egyáltalán nem. A ritmusban van, de a mozgásanyagban nincs egyáltalán. Meg van adva bizonyos mennyiségű és minőségű mozgás, a szabadság ott van, hogy hogyan születnek meg a mozdulatok.

Ez a nehezebb út, nem?

Nem. Ha sikerül, ez a legkényelmesebb és legbiztonságosabb út.

Mi Ricardo szerepe?

Éppen ez. Ricardo maga az odaadás, az, aki minden pillanatban a legteljesebb mértékben jelen tud lenni mind fizikálisan, mind szellemileg. Nekem ez sokkal komplikáltabb, de erről szólt már egy másik darabom is.

Mi lesz a bemutató után?

Portugália. A Point of You utazós darab, azért is akartuk nagyon low budget-ra csinálni, még a technikusok is mi vagyunk. Most fog eldőlni, mi lesz a sorsa, hogy elkezd-e majd élni, amikor nézőkkel találkozik. Ez az első stádiuma, majd meglátjuk, hova fejlődik.