Kockáztatnád a szabadságod, az életed azért, hogy táncolhass? El tudod képzelni, hogy az országban, ahol élsz, ez egy tiltott és üldözött nyelv? Afshin Ghaffarian 2009-ben hagyta el Iránt, az országot, ahol azonnal kattan a bilincs a csuklódon, ha az erkölcsrendészet rajtakap,  hogy táncolsz. Az életéről készült filmet ezekben a napokban mutatják be az USÁ-ban.

 

"Két órán belül azonosítottuk őket, és hat óra múlva már rács mögé kerültek. Az iráni rendőrség nagyon gyorsan cselekszik ilyen esetekben" – tavaly májusban nyilatkozta ezt egy teheráni rendőrkapitány büszkeségtől dagadó mellkassal az Euronewsnak, mikor sikerült hat veszélyesen boldog fiatalt néhány órára rács mögé dugni, mert nyilvánosan (és a Youtube-on megosztva) Pharrell Williams' “Happy” című számára táncoltak. 2014-et írtunk ekkor. (Iránban 1979 óta van iszlám törvénykezés.)

2013-ban a forradalmi gárda és az erkölcsrendészet egy népszerű iráni rappert tartóztatott le, Amir Tatalou-t. A vád ellene az volt, hogy illegális műholdcsatornákkal működik együtt. Az erkölcsrendészet (Basij) vezetője ekkor azt mondta, hogy "a kulturális minisztérium és az állami televízió megfelelő lehetőséget biztosít a művészeknek, hogy bemutassák munkásságukat, az illegalitásban tevékenykedőknek törvényes keretek között kellene folytatniuk a munkájukat”.

Táncos a sivatagban

A most 34 éves Afshin Ghaffarian szembeszállt az iszlám törvényekkel, az erkölcsöt fegyverekkel biztosító erőszakszervezettel és titkos társulatot Iránban. Táncosaival a sivatagba menekült, hogy ne érje utol a hatalom keze. De sokáig persze nem húzhatta illegalitásban, így 2009-ben egy német fesztivál után, ahol a felkavaró "Különös, de igaz" című darabjával egyébként is a figyelem középpontjába került, az emigrálás mellett döntött. Azon az estén Ghaffarian a darab után egy zöld karkötővel a kezén jelent meg (a Zöld mozgalom jelképével)és azt énekelte, "Hol van a szavazatom?".

Illusztráció a filmből.

A film koreográfusa a világhírű koreográfus, Akram Khan - aki társulatával többször lépett már fel a Trafóban, legutóbb 2009-ben. Khan egyébként bangaldeshi szülők gyermekeként már Londonban látta meg a nagyvilágot, így mélyen érti a kulturális különbségek okozta feszültségeket. Kortárs táncosként is kiváló, de eredendően a kathakot, az indiai tánctechnikát tanulta. Khan 2001-ben a londoni Royal Festival Hall rezidens koreográfusa lett, majd azzal ismerték el munkáját, hogy 2003-ban társult művésszé válhatott, ami azért gyönyörű, mert ő volt az első, aki nem zenészként kapta meg ezt a státuszt. 

Forrás: dancingperfectlyfree.com

És a film...

- Ja, hogy te egy művész vagy? - veti oda a Basijnak, az iráni paramilitáris erkölcsrendészetének tagja az éppen büntetés előtt álló Ghaffariannak. Majd odaszól a társának: "Akkor verd őt művészien!"

A Desert Dancer az iráni táncos igaz történetét írja meg, kicsit elvontabban, romantikusabban, sokkal sziruposabban, de ettől még nem kevésbé fájón. Az üzenet a megszokott teddamitaszíveddiktál, kövesdazálmaidat, váltsdvalóraönmagad és higgymagadban tematika, de mindez egyrészt Akram Khan diktálta mozdulatokba csomagolva, másrészt egy számunkra egészen idegen környezetben, történelemben és kultúrában megélve. És e két dimenzió mindegyike figyelemre méltó.

Bár a főszerepet nem a főszereplő játssza. Ami azért furcsa, mert Ghaffarian minden adottsága alkalmassá tenné rá. Viszont szegényt nem engedték be Jordániába, a hírek szerint azért, mert férfiként a jordániai hatóságok szerint csak akkor lehet az ember táncművész, ha homoszexuális is. Furcsa fintora a sorsnak, hogy a tiltott táncról szóló filmben megtiltják a főhősnek, hogy saját filmjének is hőse lehessen. A táncjeleneteket pedig a jordán sivatagban vették fel - s mint ebből is kiderül, nem profi táncosokkal.

Jelenet a filmből.