Hajnalban kelnek, próbálnak, komolyzenét hallgatnak, tudatosan étkeznek, szépirodalmat olvasnak - a táncművészek kis elefántcsonttornyában nincs helye a lazaságnak. Legalábbis kívülről így tűnik. Néhányan mégis vállalták a popkultúrához kötődő szenvedélyeiket a nyilvánosság előtt is.
James Whiteside, ABT/ Fotós: Nisian Hughes/ forrás
Évekkel ezelőtt azt mondtam a diákjaimnak, hogy őrült és komolytalan dolog olyan zenére koreográfiát írni, aminek van szövege. Aztán minden megváltozott, beleszerettem a '80-as, '90-es évek popzenéjébe, olyannyira, hogy a saját munkámban is felhasználtam ezeket a dalokat. Szóval álszent vagyok, valljuk be. A Sharks Before Drowning című koreográfiámban Whitney Houstontól vettem kölcsön számokat, ami teljes áttörés volt az életemben. Megengedtem magamnak, hogy szeressem, amit igazán szeretek.
—Molly Shanahan, a Molly Shanahan/Mad Shak művészeti vezetője
Whitney Houston, Saving all my love for you
Flashmobok. Simán elsírom magam azon, hogy csak elindul a zene, valaki egészen egyedül elkezd egy mozdulatot, mások nézik, arra gondolnak, hogy mi ez az őrültség? Aztán csatlakoznak, egyre többen, fiatalok és idősebbek, mindenfélék, mindenféle ruhában, együtt táncolnak. Szinte utópiába illő pillanatok ezek: egy gyorsan múló pillanatra ez a váratlan élmány megoszthatóvá és közössé válik, s olyan gyorsan tűnik el, amilyen gyorsan kezdődött. Ha egy olyan szörnyű helyen találom magam, mint például a Penn Station, gyakran kapom magam azon, hogy azt remélem, most rögtön elkezdődik mellettem egy flashmob!
—Sydney Skybetter, koreográfus és művészeti menedzser
A gyerekeim rá akartak venni, hogy nézzem velük a "Dance Moms" sorozatot. Természetesen kikértem magamnak! Aztán elvesztettem egy fogadást és kénytelen kelletlen meg kellett néznem egy epizódot. Megnéztem a következőt és az azt követőt is - lehorgonyoztam. Abby Lee Miller olyan dolgokat mond szülőknek és diákoknak, amiről a tánctanárok csak álmodhatnak!
—Winifred Haun, a Winifred Haun & Dancers művészeti vezetője
Nagyon nehéz rejtett és bűnös élvezeteimről beszámolnom, mert én nagyon büszke vagyok a sajátomra: a kilencvenes évek végének, kétezres évek elejének lány- és fiúzenekarainak zenéje. *NSYNC és a Spice Girls a táncművészetem inspirációjának legfontosabb forrásaiként működtek. Olyannyira, hogy felvettem a showkat és meg is tanultam a koreográfiáikat. Táncosként is letagadhatatlan a hatásuk, de jobban értem a tinédzserek pop ikonok iránti rajongását is. Ráadásul ahhoz is hozzájárultak, hogy a tánc ennyire fontos része a popkultúrának. Szóval köszi *NSYNC és köszi Spice Girls!
—James Whiteside, az American Ballet Theater vezető táncosa
Még több táncos popszenvedélye.
