Mikor hagyjátok már abba? Megrohasztjátok a világot! - mondja a puerto rico-i öreg boltos a tizenéves amerikainak. Nem rohasztjuk meg, már így kaptuk, Doki! - hangzik a felelet. Három gyilkosság és származásra való tekintet nélküli, világméretű fájdalom - ez az ötvenes évek Amerikájának látlelete a West Side Story nyelvén megírva. Shakespeare múltja és üzenete 2015 őszén aktuálisabb mint valaha. Az örökzöld történetet most az Erkel Színházban, Novák Péter rendezésében, két szereposztásban láthatjuk újra.
Kétszer kettő
Két kultúra, két test és nem, két lélek - Novák Péter kikerülte azt a nehézséget, ami miatt minden musical-rendező feje fáj, nem keresett énekelni tudó táncosokat, sem táncolni tudó énekeseket. Megkettőzte a szerepeket, különválasztotta a testet és a lelket, így még arra a játékra is adott magának lehetőséget, hogy az érzelmi és fizikai szint disszonanciáit megmutassa. Okos és praktikus döntés, a kritikusoknak pedig szívesség, mindenkit a saját érdemei szerint lehet értékelni.
Két szint: testé és léleké, szereteté és gyűlöleté, összetartozásé és halálé, találkozásé és elválásé. Ezek a feszültségek működtetik az életet. Plasztikus a két szint megjelenése is, fent a beszéd, az értelem, lent a test, az érzéki, a megtapasztalható. Novák mindig is szabadon kezelte a színpadot, most sem tesz másképp. Mintha a végtelenül egyszerű és letisztult, dobozokra és emeletekre osztott hatalmas színpad sem volna elég, a darab egy pontján kihozza a táncosokat a nézőtérre. Aki addig nem ivódott a játékba, nincs választása, résztvevővé válik. A gyűlölet résztvevőjévé és cinkosává.
Mese, hab nélkül
A történelem, pláne az élő történelem átírja a darabot. A West Side Story tényleg nem más, mint Shakespeare Rómeó és Júliája, és ma, Budapesten mégis egészen más. Az ötvenes években játszódó történet nem pusztán két kultúra összecsiszolódásának nehézségét mutatja most, nem csupán arról szól, hogy borzalmas, ha értelmetlenül halnak meg emberek. Most arról is szól, hogy gyűlölni végzetesen és végletesen rossz válasz minden, bevándorlással kapcsolatos kérdésre. Húsba vágó ma, Budapesten, a West Side Story tételmondata. Éppen annyira, amennyire húsba vágó volt az ötvenes években, az USÁ-ban.
Manhettenben járunk, ahol a puerto rico-i srácok, a Cápák és a helyi amerikai fiúk, a Jetek bandaháborút vívnak. Adott a két karizmatikus vezető, akik le akarják győzni a másikat, adott az iszonyúan arrogáns és elviselhetetlenül xenophób, leplezetlenül rasszista rendőr, aki segítséget nyújtana a bevándorlók kisöpréséhez, de adott a nő is, aki bevándorló létére amerikait szeret.
A történet nem bonyolult, az emberi természet sem az - és a történet jó érzékkel követi a természetet, még ha a kétezres évek ritmusa más is, mint az ötvenes éveké volt.
Két nap, egy éjszaka, három halál
A két banda harca szimbolikusan arról szól, kié lesz Manhattan néhány utcája. Mélyebben persze arról, maradnak-e a latinok, vagy sikerül-e elűzni őket. Az amerikai Jetek ezért végső összecsapásra hívják ki a latino Cápákat, hogy végleg eldőljön, kié a tér. A Jet-vezér Riff az esti táncos mulatságon kihívja Bernardót, a Cápák vezérét küzdelemre. Ám ezen a mulatságon ott van Bernardo húga, Maria, aki rögtön beleszeret a Jet-alapító Tonyba, akit Riff hív a bálba. Tony már régen jó útra tért, de utoljára még segíteni szeretne barátjának. Az érzés kölcsönös, Maria és Tony elhatározzák, hogy megakadályozzák az összecsapást.
Egészen pontosan Maria kéri Tonyt, hogy akadályozza meg a verekedést. Tony az utolsó pillanatban érkezik, nem sikerül lebeszélnie a Cápák vezérét a verekedésről. Bernardo viszont gúnyolódni kezd Tonyn, megalázza - Riffnél pedig betelik a pohár. Kést ránt. Bernardo kihasználja a pillanatot és leszúrja Riffet, Tony pedig gondolkodás nélkül megöli barátja gyilkosát. Hiába tudja meg Maria, hogy szerelme a bátyja gyilkosa, nem tud nemet mondani neki. Végül, jó shakespeare-i hagyományok szerint Tonynak is meg kell halnia.
Érdekes - bár még a kettőzés ellenére is időnként vontatott - show, izgalmas és nagyon okos színpadtechnikai megoldások, kicsit hiányos, a hatalmas és bonyolult teret élettel megtölteni nem mindig kész koreográfia - ez Novák West Side Story-ja. Ami most talán sokkal inkább az üzenete miatt fontos, mint a művészi élmény miatt.
Fotók: Magyar Állami Operaház
