Szerinte nincs olyan helyzet, kapcsolat, történet, amit nem lehet tánccal kifejezni. Szerintünk pedig ő az kortárs koreográfusok között az egyik legizgalmasabb. Emanuel Gat sem műfaji, sem technikai, sem érzelmi korlátokat nem ismer. A francia koreográfus-ikon ismét a Trafóban.
Fotó: Trafó
Izrael és 1000% tánc
Gat egészen "későn", huszonévesen találkozott először a kortárs tánccal, előtte nem nagyon foglalkozott fizikai műfajokkal, zeneszerzőnek készült. Cserébe ő lett azon koreográfusok egyike, aki tényleg érti, ismeri és tökéletesen képes használni is a zenét - ami azért egy táncmű színre állításakor nem elhanyagolható képesség és tudás.
Kizárólag a táncban és csakis abban keresem a válaszokat. Ha más médiumokat is használnék, az olyan lenne, mintha azt gondolnám, hogy vannak dolgok, amelyeket a tánc nem képes kifejezni. Inkább arra törekszem, hogy egyetlen kifejezőeszköz minden lehetőségét kiaknázzam, mint hogy többféle eszközt használjak 20%-os hatásfokon –
vallja a tiszta tánc műfajában alkotó Gat.
Fotó: Trafó
Maradt a klasszikusoknál
Első önálló koreográfiáját Bach zenéjére készítette 1994-ben. Saját társulatát 2004-ben alapította, miután a gázai övezet közeléből Franciaországba költözött. A Trafóban 2009-ben a Tavaszi áldozat mellett a Téli utazással mutatkozott be, majd 2010-ben megint körbejárta a Téli utazás témáját és bemutatta a Téli variációkat.
2012-ben visszatért a folyamatosságon alapuló Brilliant Corners-zel, majd 2015-ben a Plage Romanique-kal.
Mindeközben egyébként született öt szép gyermeke is.
Fotó: Trafó
Másodszor is áldozatok
Idén két darabbal érkezik az együttes a Trafóba, egyiket már ismerhetjük is 2009-ből: a SACRE a 2004-ben készített Tavaszi áldozat (Sacre du printemps) felújítása, mely a Gat repertoár egyik főműve, ezért kapta a Bessie-díját is 2006-ban, a New York-i Lincoln Centerben való fellépés után.
És hogy mire számíthatunk? Sztravinszkijra és kubai salsára.
A szigorú eleganciát lázas villámokkal vegyítve bimbózik ki a tavaszi áldozat, modernitása teljes pompájában - ígéri a Trafó. Mi pedig hiszünk nekik.
És aranyat is találhatsz
A második darab pedig az emberi kapcsolatok mélységeiben merül el. A GOLD szintén átdolgozás, a 2013-as The Goldlandbergs-é, melyben Glenn Gould kanadai zongoraművész két munkáját keverik egymásra: a Goldberg-variációk legendás interpretációját és egy költői rádiós dokumentumjátékot (The Quiet in the Land).
A bemutató és még sokkal több itt.
A cikkhez felhasznált fotókat a Trafó biztosította.
