A balett nem unalmas, nem mindig gyönyörű, a balett nem csak A diótörő - a TED bemutatja, honnan indult és hova érkezett a balett az elmúlt évszázadokban.
Fotó: Keleti Éva, Extázis
Kathleen Breen Combes, a Boston Balett vezető táncművésze kalauzolja végig a nézőket a balett történetén és új formáin a kezdetektől, a 15. századtól napjainkig. A mottó: gondoljuk újra a balettet!
Az olasz reneszánsz udvarok tánca az elmúlt hat évszázadban rengeteg váloztáson ment keresztül. Most egymás mellett él a klasszikus, a neo-klasszikus és a kortárs. Ezt a sokszínűséget viszont csak kevesen látják Combes szerint.
A balett más és több annál, amit általában az emberek a balettről elképzelnek.
A klasszikus balett öt alappozícióra épül, a struktúra úgy működik, mint a nyelvben a nyelvtan, megadja az alapokat és a szabályokat. A tánc a kezdetekben a sztori elmesélését jelentette, szavak nélkül.
Adott volt a karakter, a történet, nagyjából egyértelmű volt a vezérfonal is. Ha Júliát táncolod, tudod, hogy a végén meghalsz, előtte szerelembe esel, tudod, hogy elárulnak. Ha nem ennyire meghatározott a karakter, sokkal szabadabb a kifejezési mód.
Fotó: Nagy Attila/ Felméry Lili és Leblanc Gergely (2016)
A 20. században minden megváltozott: az új zene és az új mozdulatok teret adtak a táncos egyéniségének. Megváltozott a balett, a koreográfusok stílusa és elvárása, leomlottak a falak és átértelmeződtek a szabályok. A mozdulatok felszabadultak.
Ha szép, ha csúnya, számomra ez minden korábbinál izgalmasabb. És tudom, hogy nem értünk még az út végére....
Fotó: Rosalie O’Connor/ Lia Cirio és Lasha Khozashvili
