Mindenki másképp válik azzá a karakterré, akit a színpadon meg kell formálnia. A táncművészek életében egészen ritka, hogy sokkal nagyobb a hangsúly a színészi játékon, mint a technikai részleteken - Venekei Marianna koreográfiája azonban ezt az élményt adja. Az Opera Café adásában meséltek a szereplők A vágy villamosáról.
Fotó: Magyar Állami Operaház
Venekei Marianna 2017-es koreográfiája kelt most új szereplőkkel új életre az Eiffel Műhelyház tereiben. A vágy villamosa több mint kortárs tánc, több, mint az ismert regény adaptációja, egy olyan dramatikus modern balett, ami minden érzékeny és érző ember számára tartogat fájdalmas, nehéz és izgalmas pillanatokat.
Úgy kellett ezt a darabot megcsinálnunk, hogy annak is érthető legyen a történet, aki semmit nem tud arról -
mondta el a koreográfus az Opera Café stábjának. A szerepépítésben az intenzitás a legizgalmasabb, mondta el Földi Lea címzetes magántáncos:
Minden percben tudok szerepet építeni, hiszen az első perctől az utolsóig színpadon vagyok.
A férfi főszerepet táncoló Kekalo Iuri számára a szabadság volt a legizgalmasabb a felkészülésben:
Mindenkinek megvannak a maga gesztusai. Ahogy ránéz a másikra, ahogy elvesz tőle valamit, ahogy magához hívja vagy éppen tapsol. Az egészben nagyon nagy a szabadság.
Carulla Leon Jessica Blanche szerepében mutatkozik be:
Ez egy modern darab, nem kell nagyon túlgondolni, inkább érezni kell.
Fotó: Magyar Állami Operaház
Minden szereposztás más, minden szereposztásban kicsit mások az arányok, Venekei rugalmasan kezelte a saját koreográfiáját, gyakran az éppen a szerepet megformáló művészre írta át azt. Ettől egyedi, ettől nagyon mai, ahogy Venekei fogalmaz:
Kerestem erre egy saját táncnyelvet.
