Venekei Marianna első egészestés koreográfiája, A vágy villamosa ismét látható a Magyar Nemzeti Balett társulatának előadásában. A darab Tennesse Williams világhírű művét az eredeti helyszínen és korban, az 1940-es évek New Orleans-ában meséli el a modern balett nyelvén. A próbafolyamat örömeiről és nehézségeiről a férfi főszerepben debütáló Balázsi Gergő Ármint kérdeztük.
Fotó: Nagy Attila / Magyar Állami Operaház
Stanley nem egy rokonszenves figura, durva és közönséges. Megkockáztatom, az első negatív karakter a pályafutása során. Hogyan érzi magát ebben a szerepben?
Voltam már modern koreográfiában, tehát nem ismeretlen a műfaj, de valóban, nagyon távol áll tőlem az agresszió, ez a viselkedés és gondolkodás, ami Stanleyre jellemző. Nehéz is számomra az átállás, belenézni a tükörbe és átváltozni valakivé, aki a szöges ellentétem. Pályafutásom kezdete óta inkább „herceg” vagyok, aki jólelkű és morális, és azt gondolom, hogy a hétköznapokban is ezt képviselem. Viszont legalább annyira jó és izgalmas mássá változni, mint amennyire nehéz.
Fotó: Nagy Attila / Magyar Állami Operaház
Hogyan lehet ezen dolgozni? Ki segít?
Venekei Marianna mesternő rengeteget segített, nemcsak a mozdulatok szintjén, hanem az érzelmek, az indulatok értelmezésében is. Láttam az eredeti fekete-fehér filmet, nagyon megérintett, és rengeteget gondolkodom azon, hogy mit lehet még fejleszteni a karakteremen.
Mennyire készítik fel a balettművészeket ilyen drámai munkával járó színpadi szerepekre?
Növendékként tanultunk színészmesterséget az iskolában, de úgy gondolom, hogy a művészek a színpadon megformált szerepek által képesek igazán tanulni és fejlődni.
Fotó: Nagy Attila / Magyar Állami Operaház
Ebben rengeteg segítséget kapunk a mestereinktől és az adott partnereinktől már a próbafolyamat során is, majd pedig az előadásokon.
Meglepte a szereposztás?
Én most tulajdonképpen beugró vagyok ebben a darabban, de az az igazság, hogy egy főszerepnek mindig nagyon örül az ember. A vágy villamosától viszont őszintén szólva egy kicsit megijedtem. Így az összpróbák után viszont bízom benne, hogy az előadáson majd robbanni fog a bomba! Szerintem sokakat meg fog lepni, hogy most egy teljesen más karakterben mutatkozom be.
Fotó: Nagy Attila / Magyar Állami Operaház
A próbafolyamat alatt mire koncentrál ilyenkor?
Normál esetben egész másképp zajlik egy próbafolyamat, sokat viccelődöm, szeretem, ha jó hangulatban telnek a napok. Ez a darab viszont annyira mély, annyira megdolgoztatja a lelkem, hogy azt vettem észre, sokkal csöndesebb vagyok. Sokáig tart a próbák után „letenni” a darabot, sokszor csak ülök a kocsiban csendben, hogy el tudjak indulni. És amikor megyek a színházba, akkor is érzem már az autóban, hogy nagyon intenzíven hangolódom a szerepre. Most koncentrálnom kell, hogy ne zökkenjek ki. A termi összpróbák számomra nehezebbek, mint amikor a színpadon próbálunk, mert olyankor sokat segít a színház atmoszférája, a fények, a jelmezek és a díszletek.
Fotó: Nagy Attila / Magyar Állami Operaház
A lépésanyaga ezerszázalékos figyelmet kíván?
Természetesen nagyon oda kell figyelni a lépésekre, de nekem jelenleg a szerepformálás a nagyobb feladat. Igyekszem fizikálisan és mentálisan is nagyon felkészültnek lenni.
Volt olyan emlékezetes mondata a koreográfusnak, amire lehetett támaszkodni a „kizökkenésekkor”?
Rengeteg fontos mondata volt! Nem is tudnék kiemelni közülük egyet vagy kettőt. Inkább azt idézném fel, amit a legelején mondott: „Geri, tudom, hogy ez nem te vagy és rengeteget kell dolgoznunk rajta, de biztos vagyok benne, hogy meg tudod csinálni.” A mesternő 200 százalékon dolgozott velem, minden segítséget megadott.
Fotó: Nagy Attila / Magyar Állami Operaház
Mi volt nehéz?
Erőszakosnak lenni a partneremmel kifejezetten nehéz volt. Még akkor is, ha ez csak színjáték, mégis minden ilyen jelenet után valamennyire rosszul tudom magam érezni.
Nem gyűlölte azt, akit alakít?
Sok érzés kavarog bennem, egyszerre tudom megérteni és elutasítani Stanley viselkedését. Ő harcol a saját igazáért, csak éppen az eszközei nem megfelelőek. Pont ezért a kettőségért nagyon izgalmas ezt a karaktert megformálni. Számomra nagyon fontos, hogy át tudjam lépni a komfortzónámat, hogy olyan feladatokban is megfeleljek, amelyek elsőre nem tűnnek egyszerűnek… nagyon hálás vagyok ezért a lehetőségért! Izgalommal várom az előadásokat, és titkon remélem, hogy a feleségem, ha megnézi a premieremet azért még hazaenged.
