Hogyan reagál a művészetre a mesterséges intelligencia? És hogyan reagál a művészet arra, ha az alkotó nem ember? Létezik-e kreativitás ebben az új, gépek által álmodott világban? A Trafó új évada ezt a kérdést sem hagyja tisztázatlanul.

Fotó: AI am here/ Hajdu Gáspár

 

A 200% tánc sorozat idén felér 2000%-kal is. Szinte minden ma élő és igazán meghatározó koreográfus tiszteletét teszi Budapesten - ha személyesen nem is, a produkcióikon keresztül mindenképpen. 

A fréfiak primér vágyai, azaz "In Spite of Wishing and Wanting"

Szenvedély és vadság, naivitás és játékosság - Wim Vandekeybus 1999-es darabja olyan őszintén és lenyűgözően szól a férfiakról, hogy az első pillanatban falhoz lapította kedves közönségét, nem beszélve a szakmáról. Tánc, szívbe markoló monológok a félelemről, a biztonságvágyról és persze David Byrne zenéje. Az akkori előadás 2016-ban új csapattal életre kelt.

Ha mindez nem lenne elég, az előadáson belül egy filmet is vetítenek: a The Last Words Julio Cortázar két novellája alapján íródott, és szerepelnek benne az eredeti táncosok, beleértve a koreográfust, Vandekeybus is.
 

 
A Trafóban már négyszer lépett fel az Ultima Vez, 2008-ban mutatták be Magyarországon a Tükör című darabjukat, egy évvel később az újFeketeséget hozták el. 2014-ben a What the body does not remember után booty Looting című darabot is láthatta a hazai közönség.

Fotó: Danny Willems

Impró és kompozíció: A Love Supreme 

Lehet-e harmóniában a spontaneitás és a tervezett? Improvizáció és kompozíció? Anne Teresa De Keersmaeker 2005-ös koreográfiája, A Love Supreme John Coltrane 1965-ös albumának felhasználásával készült. Ez a zene  azért vált olyan híressé, mert az improvizáció és a szigorú struktúra, a gondosan megmunkált forma és a nyers energia talált benne egymásra. Ezt a fura viszonyt, összeszövődést a Rosas produkciója szó szerint fordítja a tánc nyelvére - ígéri a Trafó ismertetője. És egy mondat a filozófiáról:

a nem nyugati zenében kompozíció és improvizáció nem teljesen elkülönülő koncepciók. Az improvizáció igazából az adott pillanat kompozíciója - 

mondja de Keersmaeker.

Fotó: Anne Van Aerschot

Genetikai térkép: Autobiography 

a tánc, a mozgás az életünk része, nagyon is kézzelfogható, profán dolog - 

vallja a világ egyik legünnepeltebb és legjobban foglalkoztatott koreográfusa, aki a többi között a Paris Opera Balletnek,  a New York City Balletnek, az English National Balletnek, a moszkvai Bolsojnak készített előadásokat, de több film mozgásanyaga is hozzá köthető. Wayne McGregor ötödik alkalommal érkezik Budapestre, ezúttal a legfrissebb koreográfiáját hozza, az Autobiographyt, amit 2017 októberében mutattak be a londoni Sadler’s Wells-ben.

A darabról egyelőre annyit lehet tudni, hogy McGregor megengedte, hogy tudósok a teljes genetikai állományát feltérképezzék - és ezt a biológiai kutatást viszi színpadra.

Mesterséges intelligencia: az Alkotó

A technológiai eszközök egyre több feladatot látnak el: arcfelismerésre, szövegértésre, járművezetésre használjuk őket, de vajon megfordítható ez a folyamat? Tanulhatunk mi is tőlük? - olvasható a Valencia James által koreografált  AI am here című darab kapcsán.

A kérdés az, mi történik, ha a digitális és a humán tudat összekapcsolódik: lehetnek-e a gépek - túlmutatva azon, hogy pusztán technológia eszközök -, olyan médiumok, amik közelebb viszenk minket önmagunk, a múltunk és akár a jövőnk megértéséhez is? A 2013-ban alapított AI_am egy koreográfus, valamint több kutató és kreatív technológus nemzetközi együttműködése, mely a mesterséges intelligencia alkotó felhasználásának lehetőségeit vizsgálja a kortárs táncon keresztül. Hogy mennyire sikeres a vállalkozás, már ősszel kiderül, hiszen az előadás október 10-én debütál a Trafó Kortárs Művészetek Házában Budapesten a smART! sorozat és a CAFe Budapest Kortásr Művészeti Fesztivál részeként.

És minden más, ami kimaradt ebből az összefoglalóból, de mégis tudható a Trafó következő évadáról, itt van.