Az ember és a tánc kapcsolata különös: egészen mély és ösztönös. Mintha ezzel az addikcióval, ezzel a leküzdhetetlen vonzalommal látnánk meg a napvilágot. A neuroesztétikával foglalkozó kutatók most megtalálták a választ a miértre: így működik az agyunk.
Misty Copeland
#tánc a kötődésért
Szeretünk közösségekhez tartozni, szükségünk van szociális kapcsolatokra, így arra is, hogy különböző művészeti tevékenységeket együtt nézzünk – akár ismeretlen emberek társaságában is. Egy előadás, performansz hatása tükröződik a nézők arcán, ez legalább annyira fontos számunkra, mint maga a darab, mert erősíti és segíti a kapcsolatainkat.
David Ragusa, Unsplash
#sztorifüggők vagyunk
Az agyunk imádja a narratívákat. Mivel az empátiát eleve "bedrótozta" a természet az emberi agyba, fontos, hogy más emberek sorsát tanulmányozhassuk anélkül, hogy minden bukásuk és nehézségük nekünk okozna traumát. Így tanulunk élni.
Sofiane Sylve/ Prodigal Son.Fotó: Erik Tomasson, SFB
#együttérzünk
Amikor például egy táncelőadást nézünk, mi is érezzük a táncos mozdulatait. Ennek is van biológiai oka: az agyunk feladata, hogy összehangolja és biztosítsa a túléléshez szükséges fizikai reakciókat, amiben a mozgásnak kiemelt szerepe van. Ezért mindenfajta mozgásos tevékenységre különösen érzékenyek vagyunk: nézzük a testet, a gesztusokat, az arckifejezést. Sok tudós amellett is érvel, hogy a más mozdulatainak figyelése is lenyomatot hagy a szomatoszenzoros rendszerünkben, ami sok más mellett azt is segíti, hogy átérezzük más ember érzéseit.
#mindenféle érzelmek
Más-más mozdulatok más-más érzéseket ébresztenek bennünk. A szép, kecses balettművészek gyöngéd mozdulatai pozitív érzéseket generálnak, míg a kemény, aszimmetrikus mozdulatok megijesztenek minket.
Isabella Boylston in Swan Lake. Foto: Gene Schiavone, courtesy ABT.
#a zene kell
Amikor a tánc és a zene találkozik, e két "mágikus" erő egymást erősíti és egészen különleges, felfokozott érzelmi állapotot idéznek elő a nézőkben. És bárhogy is magyarázzák a kutatók, valójában csoda történik.
Eredeti kutatás a Washington Post hasábjain. A cikk angol verziója itt.
