Minden felkelésben a mozdulat a táncig visz, még ha recseg vagy ropog is, a mozdulat, ahogy kinyújtóztatod elgémberedett, álmokba merevedett tagjaid, lükteti, hogy most kelés, kellés van, kellések. Puritánok. Koponyára szorított jelenlétek, színes tejjel lágyított karcos kávék, forró vízsugárral szétmasszírozott izom-tiltakozások, ruhába bújtatott meztelenségek, mind, mind egy nagyon hétköznapi, mindennapi, hétfőtől vasárnapig tartó táncba visznek. Egyszerre befelé és kifelé, a vezényszavakkal ölelt teendőkig, most kinyújtod, aztán kigondolod, aztán elernyeszted és elengeded, most megfeszíted és rámosolyogsz, tovább feszíted és vicsorogsz, meghajlítod és gurgulázol, kifújod és eltemeted. Tisztán, egymástól elválva a feladatok mind megannyi apró táncetüdök, gyakorlások, puritán feketén, gödrös-ráncos, fekete szemek alján megbúvó kis fénycsíkok. Pina Bausch. Kiről lehetne beszélni másképp így?
Bauschra hivatkozni merész, ha az ember nem születik azonnal Bozsik Yvettenek például és nem veti oda Euridikét némi gondolkodás után Orfeusznak. Wisława Szymborskára sem könnyebb, a "költők Mozartjának" becézett irodalmi Nobel-díjas lengyel írót idézni humort, iróniát és imerettel teli mély emberséget feltételez.
Mindezt röviden.
Ha felolvasnám, ez sem volna több, mint 1:05.
De nem is kell több egy táncfilmhez. Még egy jó táncfilmhez sem.
Ráadásul van, akinek 1:08 alatt sem megy többet mondani.
December 31-ig tart egy alig fellelhető táncfilmverseny a Daazo.com-on. Hátha valaki többet mutat majd, mint Bausch és Szymborska.
Wisława Szymborska: Hagyma
A hagyma az egész más.
Neki nincs belseje.
Ő ízig-vérig hagyma,
a hagymaság teteje.
Kívülről hagymaforma,
velejéig hagymányi:
ha magába néz, nem fog
semmi ijesztőt látni.
Mibennünk idegenség,
alig bőrlepte vadság,
intern inferno rejlik,
anatómia grasszál;
a hagyma bent is hagyma,
csavaros zsigerű,
sokszoros meztelenség,
legmélyig önszerű.
Vitathatatlan lét ő,
sikeres mű a hagyma,
a nagyobbnak a kisebb,
csökkenő a tartalma;
elsőben második, majd
harmadik, negyedik van,
centripetális kvintett,
kórusba álló visszhang.
A hagymánál ékesebb hast
nem látott a világ.
Ön-dicsőségére körül-
glóriázza magát.
Bennünk: idegek, nyálkák,
zsírok és rejtelmesség,
s nekünk nem adatott meg
a hülye tökéletesség.
(Kerényi Grácia fordítása, köszönjük neki)
