Carlos Acosta, a világhírű balettművész története tényleg csodába illő: egy havannai nyomortelepen nőtt fel, ma pedig már a nemzetközi balettvilág hordozza a tenyerén. Azt, hogy pontosan mi történt vele az elmúlt évtizedekben, hogyan tette meg ezt az elképzelhetetlenül hosszú utat, már idén megtudjuk a róla szóló mozifilmből.
Fotó forrása itt.
Senki sem várta, hogy sikerülni fog. Nem szerettem az iskolát. Ha nem sikerül, bűnöző is lehettem volna –
így emlékezett Carlos Acosta a New York Times hasábjain gyerekkorára. Apja teherautó sofőr volt, ő határozta el, hogy táncművészt farag a fiából, annak ellenére, hogy ő inkább focista szeretett volna lenni. Az akkor kilenc éves fiú beiratkozott a balettiskolába, majd néhány évvel később látta a Kubai Nemzeti Balett egyik előadását, amelyet Alicia Alonso rendezett.
Valami megpendült bennem. Amikor táncoltam, meg akartam mutatni, hogy valójában kicsoda vagyok én "belül"; ezzel a mai napig így vagyok.
A balett egy olyan nyelv, ami igazán megérinti az embereket, mondta ugyanebben az interjúban, ezért vált igazán fontossá számára.
Kritikusai szerint technikai tudása Mihail Barisnyikovéhoz és Rudolf Nurejevéhez hasonló, de "egyéni stílusát saját emberi jellemvonásaival formálja meg".
1990-ben hatalmas fölénnyel nyerte a lausanne-i balettversenyt, ezután meghívást kapott az Angol Nemzeti Balett társulatába, ahol egy évadot töltött. A következő, az 1992-93-as évadban a Kubai Nemzeti Balett együtteséhez szerződött, majd 1993-ban Ben Stevenson, a Houston Ballet művészeti igazgatója figyelt fel rá, és meghívta együttesébe. Houstonban Glen Tetley Tavaszünnepében (Le Sacre du Printemps) és Stevenson koreográfiáiban lépett fel. Jelenleg szabadúszó, nemzetközi művész.
Életét a Yuli címet viselő film dolgozza fel, a rendező Iciar Bollain. A film Acosta 2007-ben megjelent, Nincs út hazafelé című memoárja alapján íródott. A fiatal Acostát alakító Keyvin Martínez a Kubai Nemzeti Balett társulata mellett Acosta saját társulatában, az Acosta Danzában is táncol. Az ő közvetítésében pedig egy sor olyan darab is felbukkan a filmben, ami nagyon meghatározó volt Acosta életének szempontjából.
