Idén huszonnégyszer állnak majd a színpadon, azért táncolnak ás játszanak, hogy minden néző hazavihessen egy kis karácsonyi hangulatot december végén. Rengeteg munka van a játékukban, a felkészülésükben, nagyon sok időt áldoznak azért, hogy a többi gyerek megszeresse a balettet, a színházat, a klasszikus zenét. Pedig maguk is gyerekek. A Magyar Nemzeti Balettintézet növendékei idén is főszerepet játszanak A diótörő című előadásban. Solymosi Tamás balettigazgatót, Janács Evelyn balettmestert, asszisztensét, Kiss Esztert, és persze a gyerekszereplőket kérdeztük az elmúlt hetek munkájáról.
Fotó: Berecz Valter
Minden darab fontos, de a Balettintézet életében talán A diótörő a legnagyobb feladat minden évben. Az előadások száma óriási – idén huszonnégyszer lesznek színpadon a gyerekek –, a megtanulandó anyag mennyisége is hatalmas. Ebben a darabban mindig van változás: sok új gyerek érkezik, a régiek pedig új szerepekben tűnnek fel. Bizonyos szempontból ez talán a legfontosabb darab, hiszen egy táncművész életét az első perctől fogva végigkíséri, így az sem mindegy, milyen élmények kötődnek hozzá –
Solymosi Tamás balettigazgató számára is A diótörő volt az első jelentős darab, amiben színpadra léphetett évtizedekkel ezelőtt, kisgyerekként.
Ahogy nőttem, úgy léptem át egyik szerepből a másikba, egészen addig, míg végül hercegként, a főszerepben léptem színpadra. Ez a karrier bárkié lehetne, hiszen minden táncos életében főszerepe van A diótörőnek. Végül pedig Wayne Eaglinggel közösen tudtunk egy új darabot koreografálni.
Fotó. Berecz Valter
Az eredeti koreográfiának egy rövidebb, húzottabb verziója megy most az Erkel Színházban a színpad méretei és a technikai adottságok miatt. A Solymosi-Eagling koreográfia célja egyértelműen a gyerekszereplők megemelése, hangsúlyozása volt:
Ebben a darabban a gyerekek a főszereplők. Ha a gyerekek játéka nem érthető, akkor nem működik a történet. Szerettem volna, hogy egy igazi, hús-vér történet legyen, amiben mindenki megtalálja a saját karácsonyi érzéseit, a saját gyerekkori élményeit. Az volt a célom, hogy ne csak az ünnepet, de a mindennapokat is tükrözze, a valós rokoni viszonyainkat. Ezek a karakterek, akiket megjelenítünk, ott vannak minden karácsonyi vacsorán, mindenki megtalálhatja őket a saját környezetében. A gyerekek mellett persze az operaházi művészek munkáját is muszáj kiemelnem és dicsérni, hiszen ők is évek óta fantasztikus teljesítményt nyújtanak. A főszereplőket idén nyolc szereposztásban láthatja a közönség míg a kar szerepekből két teljes szereposztást állítunk színpadra.
A gyerekfőszereplők szeptember óta készülnek az előadásra, de az igazi nagy munka a New York-i vendégjáték után várt rájuk, hiszen oda ők is elkísérték a Magyar Nemzeti Balett társulatát.
A fiatal balerinák és balett-táncosok a próbájuk után elmondják, hogy jelenleg éppen A diótörő főszerepeinek eltáncolása minden gyerek álma, karácsonyra pedig nem is kérnének mást, csak azt, hogy biztosan balettművészek lehessenek. Decemberben szerintük minden Magyar Nemzeti Balettintézet lány növendéke Marika, minden fiú növendéke Misi akar lenni, azok is igyekeznek megtanulni a szerepet, akik még évekig túl kicsik hozzá. Az Operaház balettiskolája évről-évre növekszik ezért idén már 3 szereposztásban mutatkoznak be az ifjú tehetségek az előadás gyerek főszerepeiben. Marika szerepében Ruip Katica már a múlt szezonban, míg Strbka Zsófia és Gorondi Eszter idén debütálnak. Misi szerepéreben, Kökény Hámori Szilárdot és Molnár Gergelyet már ismerhet a közönség a tavalyi előadásokbó , viszont Molnár Őrs idén bizonyíthatja rátermettségét, tehetségét.
A legnagyobb kihívás Marika szerepe, de az egész darabot úgy szeretem, ahogy van
– mondja Ruip Katica.
Nemcsak azért fontos ez a szerep, mert nehezebb a többiekénél, hanem azért is, mert mindenki őt, az ő variációját nézi. Egy csomó érzést el lehet benne táncolni magunkból: a szerelmet, a boldogságot, a szomorúságot, például akkor, amikor Misi leszakítja a babánk fejét.
Fotó: Berecz Valter
A szezonból eddig eltelt idő kínált lehetőséget bőven, de a decemberi Diótörő előadások és a januári szakmai vizsgákra való felkészülés jelent igazi kihívást az iskola növendékei és mesterei számára. – teszi hozzá a balettigazgató. Felmenni a színpadra és többszáz ember előtt táncolni számukra már egyáltalán nem jelent bénító stresszt:
Mielőtt elkezdődik az előadás, nagyon izgulok, amikor felgördül a függöny és felhangzik a zene, akkor azt érzem, hogy szinte leáll a szívem. Fantasztikus érzés–
Gorondi Eszter. De gyakorolni nem mindenki szeret igazán:
Sokkal jobban szeretek színpadon lenni, mint próbálni
- veti közbe Kökény Hámori Szilárd. A gyerekeket Janács Evelyn készíti fel erre a darabra:
Két és fél éve dolgozom az Opreaház balettiskolájával a Nemzeti Balettintézet növendékeivel és most már igazán látszik a fejlődés. Nemcsak a fizikumuk vagy a technikájuk változott rengeteget, hanem a koncentrációjuk is. Kezdik megtanulni a lényeget: a kitartást, az alázatot, a szakma szeretetét.
Fotó: Berecz Valter
A balettmester szerint a kulcs az, hogy jó viszonyt ápoljon a tanítványaival:
Mindig megpróbálom őket kis felnőttként kezelni. Egyfelől szigorúság van nálunk, másfelől azonban mindig arra bíztatom őket, hogy próbáljanak meg gyerekek maradni, játsszanak a színpadon is. A gyerekeknél mindig az a legnagyobb kihívás, hogy képessé kell tenni őket a hosszú, másfél-két órás munkára. Ehhez felkészülten kell érkeznem, le kell tudnom kötni a figyelmüket, ami nem mindig könnyű, pláne, hogy a legkisebbek még csak hatévesek. Nagyon elégedett vagyok a munkájukkal. Nagyszerűnek tartom hogy az Operaház balettiskolájában már 5 éves kortól indul elhivatott profi mesterekkel a képzés.
Kiss Eszter asszisztens a próbafolyamat alatt segíti a gyereket és a betanító balettmester munkáját, de az előadások idején is jelen van a színházban:
Tanulom azt, hogyan lehet művészetre nevelni a gyerekeket szeretettel, hogyan lehet motiválni őket és átadni a szakma iránti elkötelezettséget, az alázatot. Ha ezeket megtanulják, az egész pályájukon lesz miből építkezniük.
Fotó: Berecz Valter
