November 29-e és január 6-a között harmincszor látható Csajkovszkij legendás mesebalettje az Erkel színpadán. Varázslat, mese és karácsony: a Diótörő éppoly természetes és megunhatatlan "kelléke" ennek az időszaknak, mint a mézeskalács vagy a csillagszóró.
Fotó: Operaház FB oldal
A Diótörő az, ami miatt gyerekként az ember elkezd balettozni. Ez volt az első balett, amit gyerekként láttam, nyilván nagyon jó érzés, hogy most én táncolhatom és talán itt ülnek a jövő művészei, és ők néznek most engem –
Balázsi Gergő Ármin idén kilencszer táncolja a darab főszerepét, ugyanolyan lankadatlan lelkesedéssel. De a legizgalmasabb mégis a gyermekek szerepe, bár a címszereplők is gyermekkoruk óta részesei a darabnak. Ivanova-Skoblikova Sofia, aki most Mária szerepében lépett színpadra, már 12 éves kora óta táncolja A diótörőt. Hópehelyként kezdte, majd kis Marikaként folytatta:
A diótörő az én karácsonyi ajándékom. Azt szeretem ebben a darabban, hogy a szerelemről szól, és partneremmel, Balázsi Gergővel tényleg úgy érzem, hogy képesek vagyunk a közönség felé is szeretetet sugározni.
Radziush Mikalai rengeteg verziót látott és táncolt már ebből a darabból, de mégis a jelenlegi, a Wayne Eagling - Solymosi Tamás változat a kedvence:
Szerintem többezer verziója létezik már ennek a darabnak, világszerte táncolják minden évben, de szerintem a miénk a legizgalmasabb.
Ebben a változatban ráadásul ágyúk dörrennek és sajtok repülnek – így nemcsak a táncosoknak, a műszaknak is teljes koncentrációval kell készülnie a "diótörős" estékre.
