Nincs advent a legkedvesebb karácsonyi mesebalett, A diótörő nélkül. De talán akad néhány dolog, amit még a leggyakorlottabb "Dió-nézők" sem tudnak. Összeszedtük.

Fotó: Magyar Állami Operaház

 

1. Németországban nagy hagyománya van a diótörő fabábok ajándékozásának, mert a tradíció szerint a diótörő védelmet nyújt az egész családnak és szerencsét hoz a megajándékozottnak. Ez a hagyomány a balett meséjének alapja.

2. A balett E.T.A Hoffman „A diótörő és az egérkirály” címmel írt regényén alapul. Az eredeti könyv azonban sokkal sötétebb tónusú, sokkal rémisztőbb, mint a balett: középpontjában a Diótörő és az Egérkirály serege közötti véres csata, és a herceg "diótörővé válásának" története áll.

Fotó: Magyar Állami Operaház

3. Amikor 1892-ben Oroszországban először bemutatták A diótörőt, a kritikusok egyáltalán nem voltak lenyűgözve tőle. Valójában csak George Balanchine 1954-es balettprodukciója után kezdett népszerűvé válni az előadás, és csak az 1960-as évek végére vált az ünnepi szezon balettjévé. Balanchine koreográfiája a mai napig leggyakrabban előadott változat.

4. A diótörő első előadásán a Diótörő herceg szerepét is gyerek játszotta, a későbbi produkciókban ezt a szerepet felnőtt táncosok kapták.

Fotó: Magyar Állami Operaház

5. Bár ez a balett Csajkovszkij legismertebb darabja, ő maga nem ezt érezte legjobb művének. A zeneszerző úgy érezte, hogy korábbi kompozíciója, a Csipkerózsika című balett zenéje messze felülmúlja A diótörőt.

6. Csajkovszkij kevesebb mint egy évvel A diótörő premierje után halt meg, soha nem tudva, milyen hatással lesz munkája a világ közönségére az elkövetkező évtizedekben.

7. Az egyedülállóan éteri, csillogó tónusú hangszer, amelyet hallhatunk, egy cselesta. Csajkovszkij a zongorának ezt a rokonát Párizsból csempészte Oroszországba, hogy egyedi hangzást adjon a cukortündér karakterének kíséretéhez.