Hat év után újra repertoárra veszi a Magyar Nemzeti Balett a legismertebb klasszikust,  A hattyúk tavát. Monumentális díszletek, csupa szerelem és szenvedély, látványos jelenetek, romantika kimaxolva. De van még bármi, amit nem tudunk erről a darabról?

 

1. A hattyúk tavának első bemutatója a rossz nyelvek szerint hatalmas bukás volt. Legalábbis a zeneszerző, Csajkovszkij maga sem szerette az első koreográfiát, amit Julius Reisinger alkotott, 1877-ben. Bárhogyan is volt, az első verzió hét évig futott. Viszont a második maradt meg a tánctörténet és a ma nézőinek számára.

2. Csajkovszkij 1875-ben kapott felkérést arra, hogy írjon egy balettzenét. Begicsev, a moszkvai Cári Színház akkori igazgatója kereste meg a feladattal, s bár ez teljesen új terep volt a komponista számára, mégis belement. Sőt, 1876 áprilisára el is készült a zenével. A szövegkönyv egyik írója pedig nem más, mint maga Begicsev volt.

3. Csajkovszkij az orosz népmesei kincsből válogatott balettjeihez. A hattyúk tavát azonban a hősi karakterek és a tiszta orosz lélek (meg persze az erő és a bátorság éltetése) mellett a II. Sándor cár önkényének kritikája is körüllengi. Ez jelenik meg a bagoly-szárnyú szörny rabságában senyvedő hattyúlányok képében.

4. A sztori nem annyira bonyolult, de a koreográfia igen: egy fiatal hercegnek menyasszonyt kell választania, ám ő vadászata során találkozik Odette-tel, az elátkozott lánnyal, akinek testvéreivel együtt napközben hattyúként kell élnie, amíg az igaz szerelem rá nem talál. A herceg szerelembe esik, és az udvari bálon minden lányt elutasít, csak Odette-re vár. Odette helyett azonban a lányokat elátkozó gonosz varázsló saját lányával, Odiliával, a fekete hattyúval jelenik meg, aki Odette arcát ölti fel, a becsapott herceg pedig szerelmet esküszik neki, megszegve ezzel Odette-nek tett ígéretét. Mikor a fiatal rájön, hogy nem a szerelme áll előtte, a tó melletti tisztásra siet, és mindent megmagyaráz az összetört szívű hattyúlánynak. Mikor a szerelmesek már éppen megszöknének, feltűnik a gonosz varázsló, akivel a herceg megküzd, és végül letépi bagolyszárnyait, ezzel megtöri hatalmát, az elátkozott hattyúk pedig megszabadulnak. A komplikáció az, hogy Odette és Odile szerepét egy balerina táncolja.

5. Magyarországon először 1951-ben mutatták be a darabot, ekkor Asszaf Messzerer volt a koreográfus. A következő bemutatót 1977-ben tartották a budapesti Operaházban. Ezt a felújítást Naima Baltacsejeva és Abdurahman Kumisznyikov készítette elő, akik részben visszaállították az eredeti Ivanov-féle koreográfiát. A következő operaházi változat ifj. Harangozó Gyula és Pongor Ildikó közös munkája - ezt hat éve vették le a repertoárról. Most Rudi van Dantzig és Toer van Schayk 1988-as verziója kerül a színpadra.

Fotón: Pongor Ildikó, Szentivánéji álom, 1989

6. Az eredeti koreográfiát még nem tudták rögzíteni, nem volt rá egyszerűen módszer. Viszont Petipát ingerelte is a kísérletezés, nem szerette a leiratokat. Aztán az orosz balett egyik táncosa, Sztyepanov túljárt az eszén és az 1890-es években leírta a nagy balettjeinek lépéskombinációit. Az addigi, "lábról lábra" átadott gyakorlat így kicsit átalakult. Az eredményt a Harvard egyetemi könyvtárában nézhetik meg a látogatók.

7. A legnagyobb kihívás a két teljesen eltérő személyiség, Odette és Odile megformálása - a játék szempontjából. Technikai értelemben pedig a Fekete Hattyú tánca a második felvonásban, azon belül is a 32 fouetté en tournant forgás. (A fouetté en tournant egy lábon végzett, egy lábra érkező forgást jelent, amely során a szabad láb a levegőben köröket írva le idézi elő a fordulatot. A 32 fordulat elképesztően sok volt akkoriban.)

8. A budapesti új változat férfi főszerepét Solymosi Zoltán világhírű magyar balettművészre írta a két koreográfus. Arra a Solymosi Zoltánra, aki Diana hercegnő egyik kedvenc táncosa volt.

9. Amikor a Fekete hattyú című filmre készült Natalie Portman, ő is éppen úgy tréningezett, mint a balerinák. Heti hat nap, napi öt óra volt a penzum, hajnali fél hatos kezdésekkel. Ugyanúgy gyakorolt spicctechnikát is. 

10. A hattyúk tavát rengeteg feldolgozásba lehet látni - de az elmúlt 120 évben azért jócskán akadt paródiája is. Michel Fokin verzióját például kifejezetten szerették. A hattyú halálának mozgásanyagát Anna Pavlovának írta meg az orosz balettművész  és koreográfus. Ez annak a karikírozott verziója.