Július elsején, hétfőn önkéntes napot tart a Magyar Mozdulatművészeti Stúdió. Amiről azt kell tudni, hogy nyaranta ez a stúdió válik a kortárs táncélet képzés- és tudásközpontjává, továbbá ebben az évadban ünnepelte 100. születésnapját. Sőt, még mindig él és virul az egyik legjelesebb műfajteremtő, Brandeisz Elza.

A mozdulatművészet nem a kortárs és nem is a modern tánc szinonimája, egyszerre több és kevesebb is ennél, sőt sajátosan magyar és sajátosan átmeneti is. Színházi értelemben több, ugyanis első sorban színpadi tánc, táncművészet szempontjából talán kevesebb, hiszen inkább művészet mint mozdulat. Persze ezek a klisék is meghaladottá válhatnak, ha a téma jó mester, jó előadó kezébe kerül. A bewegungskunstot több mint egy évszázaddal ezelőtt  - egész pontosan 1902-ben - mutatta meg az úttörő Isadora Duncan Pest-Budának, s a főváros teljesen rákattant a szabad táncra. Mert "kezdetben volt a mozdulat és a mozdulat maga volta az élet..."

Fotó: theworldbyus.com, Isadora Duncan

Duncan látogatását követően száz és egy évvel ezelőtt már létre is jött egy láthatóan életképes új műfaj, a mozdulatművészet, ami egyszerre volt a szabad tánc hazai előtfutára és életmódmozgalom, a gyógytorna megalapozója. Ami egyébként szintén magyar "találmány". Persze a kor művészeti oázisából, Párizsból tért haza a két műfajalapító, Dienes Valéria és Madzsar Aliz. Mindketten rajongva figyelték és követték a Nyolcak művészcsoport szárnypróbálgatásait, és koruk haladó szellemiségű gondolkodóit, tudósait összefogó Galilei Kört és a Vasárnapi Kört. A húszas évekre iskoláik nemzetközi hírnévre tetek szert - s trendet írtak. Újabb két mozgásművészettel foglaló iskola is alakult, az Émile Jacques Dalcroze módszeréből, a mozdulaton keresztül megérteni a zenét - koncepció követői, Szentpál Olga és Kállai Lili. 

foto: fidelio.hu

Kállai Lili zongoraművész volt, először csak a zene nyelvén beszélte a táncot - ritmikus tornát tanult. Majd bejárta a világot és a legnagyobbak mellett dolgozott, Salzburgban Reisernél, Párizsban Dalcroze-nál majd 1926-28 között Lábán Rudolfnál járt Hamburgban, utána pedig Mary Wigmannál Münchenben. Nem pusztán új módszertan kötődik a nevéhez, de a tény is, hogy a második világháború után Magyarországon életben maradt a mozdulatművészet.

A híres Kállai-iskola növendéke volt Brandeisz Elza, aki évei számában kevéssel meghaladja a mozdulatművészet alapítását, tavaly tölötte be ugyanis a 105. életévét. Sopronban lakik, ahol évről évre büszkén köszöntik és köszöni, nagyon jó karban van. Pedig nem keveset élt, miután elvégezte az iskolát, Kállai marasztalta oktatónak, sőt vele kezdte el a háború után újjáépíteni a stúdióját. Bár ezt a hatóságok akkor a legkevésbé sem nézték jó szemmel.

Brandeisz Elza táncáról ódákat zengetek, az 1929-es vizsgaelőadását a táncművészet kritikusai egekig magasztalták. Klasszikusnak és szépnek találták - ami akkor komoly erény volt. A világháború idején a Brandeisz család Balatonalmádiban húzta meg magát, de az életük itt sem vált kevésbé kalandossá, ők bújtatták ugyanis Soros Györgyöt és édesanyját, akit Budapesten egy feljelentés után már kerestek a csendőrök. Hogy az önkéntesség és a mozdulatművészet kézenfogva járnak már csak ebből is kitűnik. Aki pedig ma tenni szeretne egy hosszú élet reményében, már mozdulhat is.