Amikor az alkotók és nézők kénytelenek otthon maradni, mindenki az online előadások közül válogat. Így tesz Zsurávszky Zoltán, Barta Dóra, Berger Gyula, Buczkó Martin, Felméry Lili és Frenák Pál is - a Papageno oldalán.

fotó: Rákossy Péter/ Hans van Manen: Trois Gnossiennes (Felméry Lili és Radziush Mikalai)

A világnapok mindig tökéletes alkalmat adnak arra, hogy olyan helyekre jussunk el, ahova egyébként talán nem sikerülne, és ránk találhassanak azok az információk, amik egyébként elsüvítenek a fülünk mellett ebben a gigantikus médiazajban. Április 29-e pedig az a világnap, ami a táncszínpad kulisszái mögé vezet minket.

Fotó: Hrotkó Bálint CAFe Budapest/ Magyar Nemzeti Balett, Triple Dance

1982 óta április 29-én különleges programok várják a táncművészet kedvelőit, hiszen ez egy kiemelt nap: A Tánc világnapja. Góbi Rita a hídra vonul, a balett szerelmesei pedig az Erkelbe.

Fotó:Berecz Valter, Nagy Attila/ A bahcsiszeráji szökőkút

InTimE előadással és a Frenák Pálról készülő amerikai-magyar dokumentumfilm előzetesének premierjével ünnepel a neves magyar-francia koreográfus társulata április 29-én, a tánc világnapján - utóbbinak trailerét  először nálunk láthatjátok.

"Ahhoz, hogy valakinek ereje legyen a színpadon, hogy feszültség legyen körülötte, hogy a gyomrodban érezd, amikor fut, aztán egyszer csak megáll, ahhoz nagy belső töltet kell... nincs annál felemelőbb, mint az érezni, hogy a táncosok egy alkotáson keresztül kiteljesednek és megtalálják önmagukat." - vallja a tánc, a mozdulat, a jelenlét erejéről Frenák Pál. A táncművész és  koreográfus, aki francia-magyar társulatával a hazai kortárs tánc egyik  legmeghatározóbb szereplője.

Frenák - bár együttest először Párizsban alapított -  a kilencvenes évek óta rendszeresen Magyarországon, Budapesten és vidéken mutatja be felkavaró, szokatlan testnyelvre írt darabjait. Aki egyszer látta, nem felejti el. Aki egyet látott, pontosan tudja, hogy kíváncsi-e a következőre. Frenák élete és munkája is kalandos, titokzatos, megfejtésre váró-vágyó: siketnéma szülei mellett felnőve a kezdet kezdetétől többféle nézőpontot ismer és integrál. A valóságot fordítja, a kiszámíthatatlanság erejét használja. Hogy mennyire izgalmas, az a róla szóló fim majd megmutatja.

A nemzetközi koprodukcióban születő egész estés portréfilm a New York-i színházi rendező David Schechter, Gothár Márton filmes és Vittoria de Bruin producer munkája. A film már forog, a bemutató várható időpontja 2016 eleje. 

Viszont itt a trailer - a Tánc Világnapjára.

A társulat a tánc világnapját hagyományteremtő módon idén színpadon, a közönséggel együtt ünnepli, az Átrium Film-Színházban. A társulat Fiúk című előadása májusban a Tanz! Heilbronn fesztiválon, Németországban vendégszerepel, olyan kiváló alkotókkal és csapatokkal együtt mint az Emanuel Gat Dance és a Balletboyz, május 21-22-én a Trafó Kortárs Művészetek Házában látható ismét a Tricks&Tracks2, majd a Tánc Fesztiválján Veszprémben és a Művészetek Palotájában lépnek színpadra a legfrissebb, áprilisban hatalmast sikert arató Frenák-kreációval, a Birdie-vel.

A földnek van, az anyáknak, a gyerekeknek is, mindennek, ami fontos, de könnyen megfeledkezünk az értékéről, van saját napja, hogy az általános éjszakában kicsit több fény vetüljön rá. A tánccal az történt, hogy bár a legősibb emberi önkifejezési formák egyike, valahogy a legtöbb országban lemaradt mindenféle listáról. Lefelejtik a támogatási, a jogalkotási, a VIP, a dicsőség és egyéb írott és íratlan listákról. Lefelejtették, pontosabban, mert 1982 óta legalább minden év kijelölt 24 órájában a táncról szól az élet. 

Jean-Georges Noverre francia balettművész születésnapját, április 27-ét az UNESCO nyilvánította tánc világnapjának harminc évvel ezelőtt. Úgyhogy ma nem csak nagyon örülünk, de az évforduló miatt bíborban-bársonyban ünnepelünk is. A Margyar Táncművészek Szövetsége ilyenkor osztja ki a szakmai díjakat, az Imre Zoltán-díjat és a Fülöp Viktor-ösztöndíjakat. Ilyenkor a hivatásos táncrajongók már ostromolják a sajtósokat, hogy legalább embargóval, de megkapják a névsort. 

Visszatérve Jean-Georges Noverre-re, a táncvirtuózra. Noverre-t édes nyelvi és gondolati játékkal a "tánc Shakespearejének" nevezik, bár a dráma mesterének munkáivak szemben az ő 150 balettjéből sajnos egy sem maradt fent az utókor számára. 1754-ben mutatta be első munkáját a nagyközönségnek, s öt-hat évvel később már publikálta is első könyvét, a Lettres sur la danse et les ballets-t (Levelezések a táncról és balettről). 

Noverre élesen kritizálta a kor táncmestereit, majd ebből az elégedetlenségből kinőtt egy új stílus, a narratív balett előfutára, a ballet d'action (vagy pas d'action). "A tánc oly kevéssé expresszív vagy drámai manapság, hogy babák vagy gépek könnyedén helyettesíthetnék a táncost" - írja könyvében, a 18. században. Nem kis merészség volt ez tőle. Noverre nélkül a balett földjén most csak néhány elszórt száraz ág heverne, emlékeztetve a Napkirály szenvedélyeinek egyikére. De a mester meghaladva korát a pantomim és drámajáték eszközeinek segítségével életet lehelt a műfajba és felkészítette a színpadi jelenlétre. 

Noverre találta meg a balett útját a színpadra, felfedezve az érzelmek és indulatok kifejezésének módját e táncban, megtörve a rideg, merev formákat, melyeket a táncosok korábban alkalmaztak. (Noverre egyébként nagyon jó barátságban volt a kor egy másik revolutív elméjével, Voltaire-rel, olyannyira, hogy levelezésüket is könyvbe foglalta.)

Harminc éve tehát már van kijelölt örömnapja a táncnak is, ma este pedig kiderül a MÜPÁban, idén kik votlak a legcsillogóbb magyar tehetségek. Addig pedig négy percnyi vidámság, mert a balett ilyet is tud. A rosszul őrzött lány a Nemzeti Balett előadásában, 2010-ből.