Alighogy kitavaszodik elindul bennem egy "valamiről le kellene mondani"-érzés. Megérik a böjtgondolat és kivitelezhetetlennek tűnő terveket találok ki. Most a tíznapos léböjt volt, de simán belefért volna egy kis hangmegvonásos csöndböjt, vagy egy társ- és barátmegvonásos  magányböjt. Mert böjtölni is ezerféleképpen lehet. Bolondnak csak a közvetlen környezetem tart (ők beszólásböjtöt tartanak ilyenkor), a mélyen vallásos vagy népi hagyományokkal fogalalkozó tágabb ismerettségi kör nem.  Bár nekik nyilván nem kell elviselniük a második nap sós sírásba fúló depresszióját és a negyedik nap mellkasból zajosan kiszakadó eufóriáját sem. Egyetlen dolgot nem vállanék: a mozgásböjtöt. Szóval nem kísértem a testem, maradok a legegyszerűbbeknél. Mivel a hús nem játszik vegetáriánusként, marad a szilárd táplálék-, az indulat- és a hazugságmegvonás.  Utóbbi alatt persze nem a kézenfekvő, egyértelmű lódítást értem, hanem a gyengeségek bevallásáig menő őszinteséget. Ember leszek a böjt talpán...

Szóval: léböjt(nedvesböjt) igen, teljes éhezés (szárazböjt) nem, gondolati elcsöndesedés igen, táncböjt semmiképpen, magányböjt igen, ha nincs jó darab a színházban. Nekem ilyen a gusztusom. Szexböjt? Hm.

De mi is a böjt?

Önmegtartóztatás és elengedés. A cselekvés szintjén tartózkodás az evéstől, ivástól, valamilyen tevékenységtől, a lélek szintjén pedig eltávolodás az anyagi világtól  - pihenéssel és elmélyüléssel összekötött -, befelé fordulás. Böjt minden, amikor lemondasz valamiről, amit szívesen csinálsz, amit szívesen élsz át: táncról, zenéről, szexről, bármiről. (Egyszer egy csöndes kis apáca megsúgta mikor a böjtjéről kérdeztem, hogy neki az éhezés nem jelent sokat, simán kibírja, ő úgy böjtöl, hogy nem megy moziba. Mert a mozi az ő igazi szenvedélye.)

Pieter Brueghel: Farsang és böjt harca

Böjtgenezis

A böjt az összes világvallásban kitüntetett fontossággal bír: Mózesnek negyven napig kellett éheznie, hogy megkapja a kőtáblákat, Jézus szintén negyven napig bolyongott étlen-szomjan a sivatagban, de gyakran böjtölt Keresztelő Szent János is. Az Ószövetségben a böjt a megtérés és bűnbánat legőszintébb formájaként szerepel, Jézus a Hegyibeszédben külön is kitér rá. Megtisztulni másképp nem lehet, csak önmegtartóztatással.Erről szól a ramadan, az iszlám vallás öt pillére közül az egyik, a Jom Kippur a judaizmusban (az Engesztelés Napja), vagy a hinduizmus és a jógahagyomány satkarma-rendszere, a test teljes megtisztításának módszertana. De böjti tapasztalatáról volt híres a legendás Saint Germain-grófja, korának rettegett alkimistája is.

Böjtiparág

Nem tudom elképzelni anyámat életének 1968-as virágjában, ahogy a böjtkúrákról diskurál a barátnőivel az egyetem egyik zugában...A vallási kötelmek lazulásával a böjtkultúra a társadalom szűk szegleteibe húzódott vissza, ahonnan a hedonista woodstock-generáció igencsak vonakodott kiengedni. De a fogyasztás törvénye oly erős, hogy képes fogyasztási kényszernek érteni a nemfogyasztást is  - így lett a böjt mára különálló iparág, a wellnesshitrendszer része. Böjtölhetsz szakemberrel erdőbe, fürdőbe elvonulva, kellő mennyiségű pénzért az adja be a hashajtót, akit szeretnél és az végzi el a beöntést, akitől igazán jól esik, böjtölhetsz és fogyhatsz zöldalgáktól és aszaltszilvalétől, termesztenek neked búzafűcsírát, kapsz belőle koktélt reggelire...bármit, bárhol, csak legyen rá elég.

Hiába az összkomfortos böjt, a végére az a szomorú tapasztalat, hogy működik. Még akkor is, ha az ember mindent megtesz, hogy kikerülje a pszichés hatást. A szenvedéstől, szembesüléstől, a feldolgozatlan érzések feltörésétől egy komoly böjt során senki nem óv meg (komoly böjt során persze senki nem is akar), és amilyen szörnyű tud lenni a kezdet, annyira felemelő a vég.

De ez egy táncblog

Böjt idején nincs tánc - ez a szabály. Van - ez a gyakorlat. De nem csak most, a szubjetív böjtök idején, hagyománya is van a böjti táncnak. Dunafalván például (Dunaszekcső-sziget) tavasszal járták a lányok a böjti ugróst, mert a leány körtáncra nem is volt érvényes a tánctilalom. Nem nevezték táncnak, ez volt a trükk.

A Poznańi Lengyel Táncszínház 2007-es előadásából egy részlet: Wiosna, Effatha. A tavaszról, az ébredésről és a nyitottságról szól. Ők táncolták 2007-ben a Millenárison a Farsang és böjt viadalát.

Tegnap este a Trafóban megismétlődött felidéződött a magyar modern tánc zihálással, kínnal született legelső gyermekének világra hozatala: újra megtelt élettel az Eleven tér 1986-os koreográfiája. Ez a Végtelenbe zárva persze nem az az Eleven tér, az érzés mégis erősen rezonál arra, amikor az akkor 18 éves gyönyörű és végtelenül szabad, és szinte pucér Bozsik Yvettet egy üvegkoporsóba zárva láttuk táncolni. Úgy, ahogy korábban magyar nő még nem tette soha.

Mit jelentett akkor ez az előadás? A tökéletes művészi szabadságot, a határok kifeszítését, az önmagára is veszélyes győzelmet a statikus rendszerek felett, ökölnyi repedést az intézmények alapozásában, mindannak a kezdetét, amit ma magyar modern táncnak hívunk.

Természetes Vészek Kollektíva nélkül ma nincs itthon ilyen színvonalú mozgásművészet. Lehet, hogy lett volna más, valamikor, aki kinyitja ezt az ablakot a kortársra, de lecsúsztak a képzeletbéli elsők, Árvai György és Bozsik Yvette olyan erővel robbantottak, hogy több ép ablak nem is maradt egy időre a közelben.

A TVK-t 1984-ben alapította a képzőművész-táncnövendék páros, majd évekig fürödtek együtt a fergeteges sikerben. Beutazták a világot, mindenhol imádták újszerű, tánc és színház határán mozgó produkcióikat. 1992-ben Bozsik Yvette kivált a csapatból és Szegedre ment koreográfusnak, majd létrehozta önálló csoportját a „Bozsik Yvette Társulatot”.

Sajátos ízt kölcsönöz a ma esti előadásnak mindaz, ami az elmúlt hónapokban a Trafó körül zajlott, akkor, mikor végül Bozsik úgy döntött, lemond igazgatói székéről. A magyar kultúrtörténet viszont szerencsére nem azonos a magyar kultúrpolitika történetével. Így ezekben a napokban ismét színpadon lesz a TVK, már egy másik felállásban, Góbi Ritával az élen. (Akinek pedig ez nem elég, nézhet kiállítást és hallgathat konferenciát. A Manipulált terek című tárlat egy szubjektív szempontból műtárgyakba írt Kádár-kor história. Azt kérdezi, amit kérdezni kell: hogyan érezhetünk felelősséget a múltunk iránt, hogyan ne zárjuk el magunk elől?)

1986-ban Bozsikék meg merték mutatni a testet, az elfogadható, művészi célú ruhátlanságot, a megrendítő és patetikus obszcenitást - olyan arányban, amit csak keveseknek sikerül  eltalálniuk.

A táncos teste vonzó, arányos és szép, néha magától értetődően mutogatni való, hiszen érdek nélkül tetszik. Amikor a táncos teste nem szép, akkor is tud mutogatni való lenni -ereje épp a nemszépség vonzásában rejlik. Amikor ez a ruganyos álomtest viszont valami tehetségtelen koncepció csapdájába esik, na az az idegesítő, suta vetkőzés, amit jobb elkerülni. A TVK-t viszont egyáltalán nem kell elkerülni.

Menyegző, 2009 (Lábán Rudolf-díj)

Nem csak a modern tánc születését üli ma a Trafó, hanem ma osztotta ki a 2012-es Lábán Rudolf-díjakat is, amit a Hód Adrienn által koreografált Basse Danse és Réti Adrienn szólója, a Vis-a-vis című produkció vitt el.

A Lábán Rudolf-díjat a Trafó Kortárs Művészetek Háza és a MU Színház alaptította 2005-ben, a magyar kortárs tánc legszínvonalasabb alkotásainak, alkotóinak elismerésére.

Az alapítók anyagi nehézségei miatt viszont az idén először nem kapnak pénzjutalmat az alkotók. A modern tánc meztelensége 26 évvel az Eleven tér megszületése után más fordulatot vesz: az őszinteség helyett a legatyásodás szinonimájává válik.

Aggodalomra azért nincs ok: Bozsik Yvette a viharok közepette új premierjére készül szombaton, a Nemzeti Táncszínházban mutatja be erotikus-gyönyörteli Az ezeregyéjszaka virágai című darabját.

A világtörténelem óriási mesegyűjtemény hűtlen királyokról, boldog és boldogtalan asszonyokról, szegényekről és gazdagokról, hősökről és bohócokról, bátrakról és silányakról. A népek meséi szimbolikájukban igen, de tárgyukban, emberiességükben és szándékukban kevéssé térnek el egymástól. Arról szólnak, amiről a falusi pletykák, hogy ki a jegyző szeretője, ki lopta el a város kincsesládájából az aranyat, melyik juhásznak van csillagból a szeme, arról szólnak, ami igazán érdekes, ami általános és ami ösztönösen emberi. 

A világ legismertebb mesegyűjteménye is ezeket a viszonyokat, érzéseket boncolja: bosszúról, szerelemről, életről és halálról, királyról és alattvalóiról beszél. Egy lányról, aki túljár a vérengző király eszén és minden éjjel félbehagyja a történetet, amit mesél, hogy Sahrijár életben hagyja. Hiszen a bosszúvágynál a kíváncsiság nagyobb úr. Sahrazád (akit a magyar közönség Seherezádé néven ismer) megmenekül és megszületik a valaha megénekelt legmívesebb, leggyönyörűbb mesegyűjtemény, Az ezeregyéjszaka meséi.

A mesék története

A legrégebbi arab kézirat a 800-as évekből származik, de a szöveg tovább fejlődött és ma ismert mivoltában a 14. század körül jegyezték le (de a 10. századból már a Szindbád-történet feldolgozásával találkozhatunk). A mesék magukon viselik az indiai, arab, perzsa, zsidó-keresztény, beduin, de még az óegyiptomi kultúra kézjegyeit is. 

Az 1600-as években olvasható volt törökül a gyűjtemény, az 1700-as évek elején pedig már angol nyelven is terjesztették. 

Magyarországi történetének kezdete éppoly homályos, mint az eredeti írás keletkezése, ugyanis először 1829-ben adták ki, V.M. monogrammal ellátva. Vörösmarty Mihályra, az közkedvelt poétára gyanakodhat a laikus olvasó - így tettek a kortársak közül is jónéhányan. Mások viszont megkérdőjelezték Vörösmarty szerzőségét, s maga a költő sem ismerte el az Arab regék cím alatt megjelent írásokat sajátjának. A rossznyelvek szerint viszont jócskán hizlalta árukból a pénztárcáját. Az biztos azonban, hogy az 1920-as években Kállay Miklós a teljes szöveget lefordította és ki is adta, 7 kötetben. 

Az ezeregyéjszaka meséi azóta bejárták a művészet minden kis szegletét és varázslatos műalkotásokat ihlettek: Rimszkij-Korszakov Seherezádéja, vagy Dumas Monte Cristo grófja, Poe Seherezádé ezerkettedik éjszakája, Krúdy Szinbádja, vagy a filmművészetben Fritz Lang Az éjféli vándor című filmje, vagy Paolo Pasolini Az ezeregyéjszaka virágai mind ebből a misztikus-erotikus, elbűvölő világból merítettek.

Pasolini virágai

Az ezeregyéjszaka virágaiPaolo Pasolini trilógiájának (Az élet trilógiája) utolsó és egyben legismertebb darabja. Az 1974-ben bemutatott film a  Dekameront  (1971) és a Canterbury meséket (1972) követte a sorban. A csel - a könyvhöz képest - a nézőpontváltás: nem Seherezádé és Sahriár király, hanem Zumurrud és Nuredin szerelme a film alaptörténete. 

Zumurrud egy igencsak kelendő, éles eszű, furfangos rabszolganő, akit a film elején éppen elárverezi a gazdája, aki olyan jószívű, hogy megengedi, maga válasszon a vásárlójelöltek közül új urat magának. Zumurrud ügyesen a legfiatalabb fiút, Nuredint választja, akit persze még azon az éjen elcsábít. Ám a fiú nem elég tapasztalt, hogy meg is tartsa. Ármány, szerelem, bölcsesség és végzet játékáról szól a film - Pasolini alkotása az ezeregyéjszaka pantheonjának egyik csodája lett.

Pasolini filmje pedig most tovább formálódik egy táncelőadásban, egy mozdulatokban mesélt, vágytól, erotikától átitatott mágikus álomban. Bozsik Yvette felnőtteknek szóló produkcióját március 24-én szombaton mutatja be a Nemzeti Táncszinház. Az ezeregyéjszaka virágai a felnőtté válás nehézségeit, a halál és az élet elmosódó határait nevezi meg - a Bozsiktól már ismert nyelven és minőségben.

A Bodas de Sangre (Vérnász) 1981-ből. Ha egyszer megnézed, minden éjjel, mikor cipőtalpak dobognak az ablakod alatt, ezzel álmodsz tovább.

Federico García Lorca 1933-ban egy, a spanyol lapokban megjelent rendőri hírből írta Vérnász című drámáját. A hír ez lehetett: egy falusi menyegzőn, a templomi szertartás után, a tánc forgatagában elrabolta a menyasszonyt korábbi udvarlója. A szerető nős, egy gyermek apja. A hoppon maradt vőlegény férfitársaival együtt, lovon indult a pár után. Egy erdőben rájuk is talált, ahol a két férfi bicskát rántott, és egymásra támadt. A viadalban kapott döfésekbe mindketten belehaltak. 

Klasszikus Rómeó és Júlia történet, színpadra, vászonra kívánkozó. Ráadásul azt a társadalmi feszültséget is tükrözi, amit akkor Spanyolország átélt: a régi és a modern közötti halálos ellentétet. (Gyakran társítják a Bernarda Alba házával és a Yermával, s így együtt a Spanyol föld trilógiájának hívják őket.) A régi morál, ami vagyon és rang alapján osztott feleséget férjnek együtt élt, pontosabban nekifeszült a modernnek, ami a szerelemre és az egyéni döntésre bízza a választást. A régi udvarló szegény volt és kaszton kívüli, a férj viszont módos, megfelelő választás. De a szenvedély elragadja a szerelmeseket, a lagzin újra fellobban a vágy és elszöknek. Ez minden dráma alapja: szenvedély és hübrisz. 

A Vérnászban összeölelkezik a klasszikus görög tragédia és a modern népi drámának. Itthon Szokolay Sándor írt belőle - nemzetközi elismerést is kiváltó - operát, Carlos Saura rendezésében pedig Antonio Gades és a világ táncművészetének élvonalába tartozó együttes vitte filmre, 1981-ben. Valamelyik éjjel biztosan vetíti a köztévé, ki tudja.

Ebből a filmből mindent meg lehet tudni a spanyolokról, a drámáról, arról, hogy mi is a "garbo", a mozdulatok büszkesége, kevélysége, gőg és pátosz, fegyelmezettség és gerincmenti erő, spanyolosság. Amit Saura a többi filmjében is használ, amit olyan rendkívüli módon foglamaz meg.

Drámaiságban persze a Carmen (1983), a gyönyörű de igencsak laza erkölcsű cigányleány története sem marad el a Vérnász mögött.

Saura persze nem táncfilmekkel kezdte. A madridi Filmművészeti Főiskola diákjaként fotózott, majd újságírásra adta a fejét. 1955-től rövidfilmeket rendezett, csak 1963-tól döntött a játékfilmek mellett. Ami pedig minden snitten látszik: Luis Bunuel tanítványa.

Az idén nyolcvan éves rendező első filmjei még a Franco-diktatúra idején készültek. A Csavargókat (a két főhős a szegénység és a kilátástalan élet elől menekülve torreádornak áll), a Franco-rezsim évekre betiltotta. Ezt követte az 1964-ben készült, egy andalúziai betyár életét elmesélő Banditasirató csúfos bukás lett. De Saura ekkor találkozott Elías Querejeta producerrel, aki teljes alkotói szabadságot biztosított számára: első közös filmjük, a Vadászat című thriller számos nemzetközi díjat söpört be, ezt követte a Cria Cuervos (Nevelj hollót), mely az 1976-os Cannes filmfesztiválon külön díjat kapott, majd az Anna és a farkasok, és az Elisa, vida mia.

A filmek központi alakja Geraldine Chaplin, Carlos Saura akkori élettársa, aki nem mellesleg Charlie Chaplin lánya.

 A nyolcvanas évektől azonban szinte kizárólag táncfilmek forogtak: A Vérnász, a Sevillanas, a Flamenco, vagy a legutolsó, a 2007-es Fados. Amelyekben általában a zseniális Paco de Lucíával és Antonio Gades táncművésszel dolgozik együtt.

Saurát a kilencvenes évek átalakulásai sem hallgattatták el, mikor a spanyol filmet már Pedro Almodóvárral azonosította a nemzetközi közönség. 1990-ben forgatta a spanyol polgárháború idején játszódó Jaj, Carmelát,1999-ben pedig számos díjat nyert a Goya című filmmel, ami a festő bordeaux-i száműzetésben töltött éveit mutatja be.

A 2001-ben forgatott Bunuel Salamon király asztalánál című film pedig már egészen más stílust képvisel, kilépés ez a tánc világából, tisztelgés a mester előtt. A történet is szürrealista: az 1983-ban elhunyt Bunuel 2002-ben megbízást kap egy film elkészítésére, amelyben fiatalkori önmaga, Garcia Lorca és Salvador Dali Salamon király egykor Jeruzsálemből elrabolt asztalát keresik Toledóban. De szerencsére visszatért a tánc, Flamenco képében.

Lehet tánccal valóban fogyni, vagy csak annyi történik, hogy a mozgás öröme felülírja a liszteszsáknyi combokon, almakompót méretű hátdókon és sületlen kelttészta-fromjáú hasakon érzett aggodalunkat? Hiszen a hastáncosok korántsem gyöngén hajló fűszálak...

A válasz egyértelmű - és mint ilyen, megnyugtató - igen. Lehet fogyni, ha megtalálod a megfelelő formát. A magas pulzusszámon végzett tánc nemcsak a léleknek terápia, hanem edzi a törzs és a láb izmait, megdolgoztatja a testet a legkritikusabb területeken is. Tánccal annyi kalóriát égethetsz, mint úszással vagy közepes tempójú futással. A tartós súlyvesztés kulcsa ugyanis az, hogy örömödet leld a választott mozgásformában. Egy tempós jazzbaletten több kalóriától szabadulhatsz meg, mint egy argentin tangó órán. Viszont utóbbi minden más táncformánál jobban oldja a stresszt, ami végső soron szintén segít a normális testsúly beállításában.

A fogyás egyetlen törvényét azonban nem hagyhatod figyelmen kívül: ha kevesebb kalóriát viszel a szervezetedbe, mint amennyit elégetsz, fogyni fogsz. A fogyás kulcsa a helyes étrend és a mozgás. Az étrend átalakítása nem könnyű feladat, pláne, ha drasztikus változásról van szó. Viszont ha táncra adod a fejed, a mozgás fantasztikusan felszabadít. Nem beszélve arról, hogy az étkezésről is jótékonyan elirányítja majd a fókuszod.

Először befelé

Először is találd meg, milyen stílusú tánc áll hozzád közel: ehhez azt kell végiggondolnod, milt csinálsz igazán szívesen a szabadidődben. Inkább társaságban múlatod az időt, vagy előveszel egy könyvet? Moziba vagy színházba jársz szívesebben? Milyen zene szólít meg? A tánc az, amiben csak akkor lesz sikerélményed, ha saját magad találod meg. Különben untatni, fárasztani fog és elveszi a kedved a rozsos zsömlétől is.

Aztán kifelé

Ha imádsz zajosan élni, bulizni és önfeledten dobálod magad akár idegen emberek előtt is, akkor nincs kérdés, a salsa a te táncod. A salsa nagyon magas pulzusszámmal dolgozik, megdolgoztatja az első és hátsó combizmokat, gyönyörű kerek popsit varázsol és erősíti a vázizmokat is, javítja a tartást, eltünteti a hasi zsírpárnákat. Salsával fogyni gyors és szexi.

Ha ennél kicsit visszafogottabb vagy, de azért másokkal együtt szeretnél tanulni, ha érzékenyebbek az izületeid és nem bírod tüdővel, válaszd a rumbát vagy a tangót. Mindkettő javítja az állóképességet, hatása nagyjából a salsáé, csak kissé tovább tart elérni a kívánt súlyt. Cserébe a nőiesség megtapasztalásában élen jársz majd.

Ezek ötvözete és kifejezetten sporttá fejlesztett változata a zumba. A zumba azoknak való, akik nem szeretnének elszakadni az aerobic teremben megszokott hangulattól, az ismétlődő ütemektől és artikuláltan a testük átalakítására törekszenek.

Amikor a nőiesség a legfontosabb

Ha a belső egyensúlyod megtalálására törekszel, a harmónia, a nőiesség megélése a legfontosabb - ami bizonyos fokon minden tánc hozadéka -, akkor a hastánc felé fordulj. A hastáncnak is vannak már fogyókúrás koreográfiái. Egyébként pedig karcsúsítja a derekat, erősíti a hasizmokat, felébreszti az emésztés tüzét, javítja az anyagcserét, formálja a feneket és a csípőt.

Haladóknak

Ha már sportoltál korábban és nem áll messze tőled a balett, de nem szeretnéd egy rúd mellett emelgetni a lábad, a jazztáncot neked találták ki. Elindulhatsz a kortárs tánc bármelyik technikájának irányába is, legyen az Graham vagy Horton, vagy kontakt tánc, imádni fogod. Ezek a legszabadabb önkifejezési technikák, azoknál vannak igazán jó helyen, akik nem pusztán mozogni akarnak, hanem komplex problémákról, érzelmekről akarnak beszélni a tánc nyelvén.

És a Horton-módszer.

Önbizalom és meditáció

Ha pedig nyugalomra és befelé fordulásra van igényed, de a jógát túl statikusnak látod, próbáld ki a jógatáncot. A jóga (és a jógatánc) lélegezni tanít, a légzésen keresztül pedig megtanulod a tested fölötti uralmat, olyan párbeszédbe kezdhetsz magaddal, ami korábban teljesen ismeretlen volt számodra. A figyelem fókusza megváltozik, ami átalakítja csöndben a táplálkozásod, a mozgásod és az élethez való viszonyod. Lassabb munka ez, de megéri.