Wellness szálloda, átlagos szombatba csúszó fakó péntek éjszaka. Alkohol hatására romló látási viszonyok, Budapesttől negyven kilométer (lője be, aki kívánja, bárhol lehetne, középárkategóriás szocreálból újított hely, szaunarészleggel). Viszont vacsora: kantinszagú teremben svédasztalos megoldással menzai kínálat, kicsit tupírozva. Gyöngyhagyma és hagymás-paprikás lében röfögő gyulyás, nyugatiasan, gázlánggal alákapatva.
Mellettünk csapatépítés folyik, este hétre már minden pasi véreres szemmel keresi az ismerősöket, majd nyers poénok ropogtatásával szólítja meg az ismeretleneket. Fél nyolcra a hölgyek is felzárkóznak, csak előtte még betuszkolnak két adag tejszínhabos, csokiszószban málló somlóit (ez utóbbi másnap délelőtt is megismétlődik). Odanézni a horror maga. Kortól és nemtől függetlenül, pasik és nők egy közös mámorban, a tespedtség és tohonyaság szószában elázva. A közös, nyilván titokban leforgatott kisvideó után (kiderül végre, szállítmányozó cég kezdi összetartással az évet) jön az est fénypontja, a tánc.
A kis- illetve középvállalkozás alkalmazottai (és főnökei) rángatóznak, teszik jobbra és balra, amúgy gerinc- és nyakkendőferdülésesen, öntudatlanul, teszetoszán, mégis, esetlen-bájosan. Megmozdulnak, legalább.
Van valami nagyon ősi boldogságösztön, ami zenére vért pumpál az izomkötegekbe, megrebegteti a szempillákat, kitágítja az orrlyukakat. Évezredek óta táncol, akinek lelke, szelleme és tudata (na meg teste) van.
Táncoltak az istenek kegyéért, mozdulataikkal imádkoztak, akik halottaikat siratták, lejtettek, akik csábítottak, az egyiptomi freskókon pedig örökké szórakoztatják halottaikat a gyönyörű, légies nők. A tánc a halál ellenszere – ezt már ősidőktől tudja az emberiség.
Szombat délelőttre persze ismét siralmasan fest a kkv gárdája, marad a sütinyalogatás a medence szélén, a boldogatalanul növekvő háj és a terpeszkedő lúdtalp, a lelombozódás, a visszaklárisodás és elbélásodás.
Nekünk viszont ott a hétfő és bámulhatunk profi táncosokat, gyönyörű mozdulatokat, kihasznált és agyondolgoztatott testeket. Lesz itt mindenféle tánc, Indiától Dél-Amerikáig, tánceszközök a tütütől a kasztanyettáig, mert ez egy beköszönőposzt.
Táncblog ez azoknak, akik olyanok, amilyenek. Na. Mert a táncban pont ez a lényeg. Meg az extázis. (Keleti Éva: Extázis itt lent)
