Képeslap az 1920-as évekből
Bús, de szenvedélyes dallam, szaggatott mozdulatok, erotikától túlfűtött, mégis melankolikus hangulat - kevés ellentmondásosabb világ van, mint a tangó világa. Azt pedig végképp nehéz elhinni, hogy a német telepeseknek köszönhetjük ezt a buja, ösztönös táncot. Végigvesszük a tangó a történetét, majd a legnevesebb magyar párost, Kulik Johannát és Josip Bartulovicot kérdezzük táncról, erotikáról és életérzésről. Tényleg a legjobb stresszoldó a tangó?
Maga a szó, tangó, afrikai eredetű és valószínűeg találkozóhelyet, vagy különleges találkát jelent. Arra azonban egyáltalán nincs magyarázat, hogy a Buenos Aires kikötőiben dekkoló lehangolt, kimerült és éhező európai munkások táncát miért kezdték el így nevezni. A bevándorlók nehéz sorsát, romboló dekadenciáját, honvágyát megéneklő dallamok és ezeket az érzéseket formába öntő mozdulatokra aztán rárakódott egy réteg spanyol conradanza és egy árnyalatnyi afro-amerikai candombé. Így készült el a különleges kevercs, a tangó. A város mellékutcáiban, sikátoraiban esténként, munka után felsikoltott a hegedű, táncba hívott a tompa dob és a gitár, csalogatott a gitár és elkezdődött a második élet, ahol nem volt kérdés, sem probléma, csak a test és a szenvedély. A mellékutcákból lassanként átszivárgott a tangókultúra a nyilvános házakba, bordélyokba, a törvényen kívüli, megzabolázhatatlan negyedekbe. Amik persze a bűnözés, a prostitúció, a drogkereskedelem gócpontjaiként állandóan az aktuális világi és vallási hatalom fenyegetésében éltek.
A 20. század fordulóján a tangó átkelt az óceánon és meghódította Párizst, miközben saját hazájában is báli tánccá avanzsált. Az 1910-es években az egyház egyenesen eltiltotta a hívőket ettől a tánctól, sőt, 1914-ben II. Vilmos császár rendeletben üzent hadat a tangónak és betiltotta. A '10-es években ennek ellenére valóságos tangó-lázban égett Európa, tangópartik, tangóteázások és tangóversenyek váltották egymást. A tiltásnál többet nehezen is tehet a központi hatalom egy kultúra virágzásáért: a '20-as években a tangó árja átszakította a szabályok által felhúzott gátat és elöntötte Dél-Amerikát és Európát is. A tiltásból tűrés lett, és felbukkantak az első tánciskolák is, ahol már rendezett körülmények között lehetett elsajátítani ezt a rejtélyes táncot. 1922-ben például egy tangó konferencián standardizálták a táncot, ami akkor azt jelentette, hogy az angol mozgáskultúrára szabták át és 1929-ben pedig megteremtettek egy új formát, az angol tangót.
Egy asszony illata, Al Pacino és Gabrielle Anwar, 1992
A '30-as évek előtt nem azt a táncot táncolták, amit ma tangónak hívunk. Sokkal mélyebb, romantikusabb és lassabb volt a tánc és a zene, még erotikusabb, még obszcénebb volt a szöveg. A tangó alkalmas volt arra, hogy ledöntsön minden tabut, ráförmedjen a képmutató közerkölcsre és a maga lágy módján elindítsa azt a szexuális forradalmat, ami majd a hatvanas évek sajátja lesz. És ezek azok a hatvanas évek, mikor a tangó is új formát kapott: stilizálták a lépéseket, eltűnt az egyik legfontosabb karakter, az elnyújtott, tenutós lassúság és helyére gyorsabb ritmusok és lépések költöztek. A "tango argentino"-t leváltotta az angol tangó, amit az erőteljes fejmozdulatok, a mélyre ereszkedő előrehaladások jellemeznek. Az argentin tangó most a divattánc-versenyeken, míg az angol a standard táncversenyen bukkan föl.
A versenytáncosok a tangóban nem emelkednek és nem ereszkednek, sarok lépéssel kezdik az előrehaladást, mikzben térdeiket végig behajlítják, még zárásnál sem egyenesednek ki. A mozgásuk gyors, de nem túl kemény, s nem csúsztathatják talpaikat a talajon.
Carlos Saura: Tango, 1998
A tangó teljesen az improvizációra és az intuícióra épül, bár aki táncolja, először az "akadémikus" lépést, a salidát kell, hogy elsajátítsa, de aztán teljesen szabad a pálya. Már akkor, ha férfiról van szó. A nő ugyanis követ. Nincs tánc, amiben ennyire nagy jelentősége van annak, mennyire képes a férfi vezetni a partnerét, mennyire tudja finoman, mégis határozottan irányítani, előre jelezni a következő irány- vagy ritmusváltást. A két test összesimul, s a férfinak nincs más lehetősége, mint felsőtesttel "kormányozni". A legérzékenyebb kis csavar, hogy valóban a férfi a hős, aki minden apró mozdulat felett kontrollal bír, mégis az a feladata, hogy előkészítse a nő táncát. Mert végső soron a tangó is csak egy csábítás, amiben a pasinak nincs más dolga, csak az, hogy erejével elbűvölje a nőt. És a leggyönyörűbb, hogy ehhez nem kell különlegesen okosnak, gazdagnak vagy vonzó külsejűnek lennie. Egyszerűen csak férfinak.
