Fotó: Trafó
Amikor a cirkuszból elkezdtek kikopni a fehérre meszelt arcú szomorú bohócok, a vastag mimikájú erőművészek, a baljós zenei aláfestésre ostort csattogtató állatidomárok, és helyüket átvették a táncművészetben is jártas artisták, megszületett az új cirkusz. Sőt, a cirkusz-színház. Magyarországon járt a brisbane-i C!RCA társulat, S című darabjával. "S" mint sikamlós.
Lázadt épp a fél világ, a párizsi fiatalok a elfoglalták az Odeon Színházat, a szexuális forradalom és a hippi kultúra egy vietnami háború-ellenes darabban, a Hairben fonódott össze, Christopher Isherwood Cabaret című könyve Bob Fosse rendező kezei alatt a színpadról a mozikba vándorolt, megteremtve ezzel a musical comedy műfaját - és nézőközönségét. 1968-at írtak ekkor. Az új cirkusz mára már nem is annyira új - sokkal inkább ellen.
Az új cirkusz egyszerre tánc és akrobatika, látványos színpadi show, de igényel némi narrativitást, egy jó sztorit is. A táncban az érzelmekkel szemben a mozdulatvilágot, a cirkuszban a puszta teljesítménnyel szemben a harmóniát hangsúlyozza. Magán viseli minden crossover műfaj, minden átmenet sajátját: ha olyan rendező vagy előadó kezébe kerül a matéria, aki nem elég tehetséges, vagy nem elég felkészült hozzá, menthetetlenül összeomlik a koncepció, és táncnak is, cirkusznak is kevés lesz. No pain - no gain. Ellenkező esetben viszont felejthetetlen, sokdimenziós megdöbbenésben, egész estés káprázatban lesz részünk. Amit a Cirque du Soleil produkciói után másnak elérnie finoman szólva sem könnyű.
Fotó: Trafó
Ha a show nem is annyira volt látványos, a humor mindenképp magasra emelte az ausztrál C!RCA S című előadását a Trafóban. A négy izmos, masszív mégis ruganyos nő egyszerre komika és akrobata, nyíltságukba és törékenységükbe csak beleszeretni lehet. A három pasi inkább erős, mint pontos és inkább vicces, mint lenyűgöző - méltó kiegészítése az izgalmas fekete dresszbe bújtatott lányoknak. Az S olyan "S", ami "selymes, spontán, süppedős, sírós, spirális, sikamlós. S mint stb" - írják róla a színlapon. Mert ezt az előadást épp ez a betű ihlette.
A kezdő pillanatok akár táncelőadásba is illenének, lágy hídba emelkedik egy finom fénnyel kontúrozott kecses női alak, lassan, szaggatottan, mintha a köldökénél fogva ráncigálnák fölfelé. Ugyanez a nő később majd légtornászként is megmutatja kígyótestét, máskor pedig 20 hullahoppkötéllel rohangál boszorkányosan, ügyesen.
Fotó: Trafó
De a klasszikus jelenetek, a légtornászbemutató, az emelőszám, a föld- és levegőakrobatikák mellett nem kell lemondanunk a kacarászásról sem. Ebben a produkcióban ugyanis mindenki ember, mindenki téved és bakizik, néha beépítetten, máskor valószínűleg nem. Nincsenek tökéletes formák, sem tökéletes jelenetek, de egy idő után már nem egyértelmű, hogy véletlenül vagy tervezetten alakul ez így. A spontaneitás S-e mindvégig érezhető.
Aztán egyszercsak az egyik akrobata szájába vesz egy mikrofont, és stilizált, koreografált cívódásba kezd a nőjével. Kihallatszik végre, amit a zene takar a néző elől. Nyögés, ellenkezés, hörgés, pici fájdalom és ellenállás is, a meglepetés effektjeivel telik meg a tér. Meg röhögéssel. S ha a C!RCA mostanában nem is jár erre, új cirkuszból nem lesz hiány még július elején sem.
