110 éve született Harangozó Gyula, Kossuth-díjas táncművész, koreográfus és balettigazgató. Neve említése nélkül nem lehet a magyar táncművészetről, a nemzeti balett kialakulásáról beszélni, pedig pályafutását képzetlen statisztaként kezdte. Titka ennyi volt: szorgalom és tehetség.
Harangozó Gyula, forrás: Operaház Archívuma
Harangozó Gyula 1908. április 19-én született a fővárosban. Tizenéves korában már az Opera táncosa volt, de nem kaphatott nagyobb szerepeket, hiszen autodidakta volt, nem tanult komoly intézményben. A képzetlenekre pedig csak statisztaként számítottak a koreográfusok. Egy kivétellel, Albert Gaubier balettmester felfigyelt Harangozó kiemelkedő ügyességére és rábízott egy "igazi" szerepet: a kormányzót táncolhatta az akkor húszéves művész A háromszögletű kalap című táncjátékban.
Statisztaként már nem számított fiatalnak ebben az életkorban, magántáncosként viszont már igen. Pedig a mesebeli történet így folytatódott: Harangozó ebben a szerepben olyan átütő erejű volt, hogy a közönség azonnal beleszeretett, s bár későn indult el pályáján, gyorsan ledolgozta a hátrányát.
Csárdajelenet, 1936
Harangozó ugyanis több volt mint táncművész: kortársai arról számoltak be, hogy színpadi játéka és a szerepformálása egészen páratlan volt. Harangozó nem is állt meg a színpad deszkáinak partjánál: koreográfusként is színészként is maradandót alkotott.
Első koreográfiája egy egyfelvonásos volt, ami a Csárdajelenet címet viselte. Máig is szeretett, évtizedeken át játszott darabjai A csodálatos mandarin, a Térzene, a Coppélia és a Seherezádé. Kortársai szerint koreográfiái európai színvonalúra is emelték a magyar balettet. Ezt igazolja, hogy a Coppélia számos európai színház műsorán is szerepelt.
Coppélia, 1954
A táncművész színészként is bizonyított: a filmvásznon is találkozhatunk vele az 1941-es Életre ítéltek!, az Egy tál lencse, a Dankó Pista című filmekben, de a Mágnás Miskában és Az életre táncoltatott leányban is. Érdemei elismeréseként 1951-ben Kiváló művész, 1956-ban pedig Kossuth-díjat kapott.
Harangozó Gyula 1974. október 30-án távozott az élők sorából, emlékére 1992-ben megalapították a Harangozó Gyula-díjat a táncművészet bármely ágában folytatott alkotói, előadói, tudományos és pedagógiai tevékenység elismerésére, amelyet minden év március 15-éjén adnak át.
Lysistrata, 1937/ Bordy Bella és Harangozó Gyula
Furfangos diákok, 1949
A fából faragott királyfi, 1937
A csodálatos mandarin, 1956/ Lakatos Gabriella és Harangozó Gyula
A képeket Az Operaház Emlékgyűteménye bocsájtotta rendelkezésünkre.
