Negyvenöt évvel ezelőtt ezen a napon távozott az élők sorából az egyik legismertebb magyar koreográfus, Harangozó Gyula. Pályája képzetlen statisztaként indult, majd Kossuth-díjas táncművészként, koreográfusként és az operaházi együttes balettigazgatóként fejeződött be. 

 Magyar Állami Operaház Archívuma

 

Autodidakta táncos volt, így sokáig nem is kaphatott komolyabb szerepeket, az operaházi együttesben csak statisztaként dolgozhatott Harangozó Gyula pályájának hajnalán. Nem tanult elismert balettintézetekben, nem nyert versenyeket, viszont őstehetségnek bizonyult. Albert Gaubier balettmester felfigyelt a fiatal és lelkes táncos ügyességére és rábízott egy "igazi" szerepet: a kormányzót táncolhatta  A háromszögletű kalap című táncjátékban.

Húszéves volt ekkor: táncosként inkább későn érőnek, a magántáncosok köreiben viszont fiatalnak számított. Nagyon gyorsan elindult szólókarrierje, mert a közönség azonnal beleszeretett, és ragaszkodott is az erős színpadi jelenléttel dolgozó táncoshoz.

Csárdajelenet, 1936/  Magyar Állami Operaház Archívuma

Harangozó végül nem állt meg táncos karriernél, koreográfusként is maradandót alkotott. Első koreográfiája egy egyfelvonásos volt, ami a Csárdajelenet címet viselte. Máig is szeretett, évtizedeken át játszott darabjai A csodálatos mandarin, a Térzene, a Coppélia és a Seherezádé. 

Érdemei elismeréseként 1951-ben Kiváló művész, 1956-ban pedig Kossuth-díjat kapott, emlékére 1992-ben alapították meg a Harangozó Gyula-díjat, amelyet a táncművészet bármely ágában folytatott alkotói, előadói, tudományos és pedagógiai tevékenység elismerésére ítélnek meg.