Mi történik, ha összezárunk nyolc hétre nyolc különböző országból származó pasit egy énekesnővel és minden áldott nap megpróbáljuk teljesen szétzilálni a munkájukat, megszaggatni az idegrendszerüket és kikergetni őket saját védvonalaik mögül? Bármi megtörténhet, mégsem történik semmi, ami nem emberi - sőt, csak az történik, ami nagyon is férfias.
Kiderül, hogy mi a férfi. Nyers erő, agresszió, hatalomvágy, uralkodás vagy épp ellenkezőleg, figyelem és tapintat? Mi lesz a nővel: beáll játszótársnak vagy hipnotikus csáberejével egymásnak ugratja a nyolc hímet? Ha utóbbi, hányan élik tól ezt a nyolc hetet? Nem új valóságshow indul, hanem egy évtizedes kísérletezés ért végére a Men&Mahler színpadra vitelekor. Nemzeti Táncszínház első őszi premierjén kiderül, mi történik, ha a nyolc férfi táncművész, ha a folyamatot egy koreográfus manipulálja és ha az egész idő alatt Mahler lágyan szomorú, selyemérintésű muzsikája szól.
Ebben a férfiuniverzumban a nyolc izmos, ruganyos test egymáshoz és egy raklaphoz szíjazva próbál erőt mutatni, megmaradni maszkulin archetípus nemes képviselőjének a legdurvább beavatási szertartások idején is.
Az aarhusi Granhøj Dans művészeti vezetője, alapítója és koreográfusa, Palle Granhøj az obstrukció technikájának fejlesztésén dolgozik már húsz éve. Módszerének lényege, hogy akadályozza a táncost a mozgásban, kiköti, tárgyak közé szorítja, vagy kevésbé fizikai módon, de kizökkenti a flowból. Az akadály leküzdése a művész újabb és újabb rétegeit nyitja meg - legalábbis a dán koreográfus szerint -, s reflektor elé már a legbensőbb mag és az aktuális érzelmi állapot kerül. Granhøj nem szép kompozíciókat akar a színpadon, hanem igazi, hús-vér, élő férfiakat és nőket. Nem paravánok mögött suttogó félelmeket és fájdalmakat, hanem megélt színpadi jelent, nem smink mögé lapított érzelmeket, hanem a hétköznapok élményeivel átitatott arcokat.
Részlet a Granhoj Dans Dance Me To The End On/Off Love című előadásából.
