Mi köze van egymáshoz két embernek? Mi köze lehet? Mi közöd lehet magadhoz? Feledi János Physpacom című darabjában a kapcsolat nélküli kapcsolatok etüdjei elevenednek meg. Már ha a közelség nélkül létezik megelevenedés.
forrás:tancelet.hu
Elcsitulnak a fények, csak Jónás Zsuzsa homályos sziluettje rajzolódik ki a feketén eltömődött ürkapszulában, ahol ülünk mindannyian. Szürke-fehér lágy szkafanderben a színpadon mozdul a nő a levegőtlenségben. Karakteres, szigorú arcán kérlelhetetlen kifejezéstelenség ül. Hogy lesz ebből kapcsolat, hogy alakul ebből érzelem? Amit ígér a darab magáról, hogy találjuk meg a barátot, az embert, a szeretőt?
Sehogy. De talán épp ez az érdekes. Ez a vértelen amazon saját magába burkolózva lelassul, bár sosem gyorsult föl, mintha távolodna a Földtől. Éterivé és megfoghatatlanná válik. A hús, a test tagadásává - érinthetetlenné. Jelen van, de mégis eltünedezik, használja a fizikai érzékeit, mégsem tapasztalja őket. Nincs feszültség, sterilitás van - a második jelenetig.
Elvakítanak a szemközt ülő reflektorok, először de nem utoljára. Valahogy zavaróvá válik minden, sistergővé, egyedüllét tör a nézőtérre. Egyedüllét, magány nélkül. Előlép két férfi és két nő, árnyékrácsok között fénytéglákon élnek. Semmi közük egymáshoz, semmi közük önmagukhoz, szenvtelen rabok. Üresek. Kontaktus nélkül, egymás mellett léteznek, mintha egy emberi mozdulatüzem gyártósoráról jönnének le éppen, horpadás nélkül, makulátlan fényezéssel. Éppen csak nem lakták be önmagukat. És hogy nem is fogják, ebben a pillanatban még nem érzékelhető, csak az első duettnél válik nyilvánvalóvá. Amire viszont nem kell sokat várni.
Öt aurában, öt fénytócsában kering az öt táncos, ügyelve egymás elkerülésére, de ügyet sem vetve a másik létezésének minőségére. Öt közöny, átléphetetlen, teljes önállóság, a ragaszkodás és tartalom nélküli élet jelenetei. Mit keresnek itt? - felszakad a kérdés, mint mikor reggel, ébredés után elnézel balra és nem érted a melletted lassan emelkedő és süllyedő paplant, nem érted alatta a bőrt, a bőrben a férfit vagy a nőt, akivel éppen élsz. Mit keresel itt? Egyszer végre megszakad az áramlás és a férfi (Bajári Levente) átlép a nő fényébe. A nő megijed, falhoz lapulva várja, hogy a férfi ellépjen tőle. Rejtély, hogy miért ilyen zaklatott - s még mélyebb titok, hogy alakul kapcsolat aztán köztük. Vagyis inkább kontaktus. Hiszen az érzelemnélküliség, az ok nélküliség, az indokolatlanság megmarad. Átatolhatatlan az üres tér közöttük még akkor is, ha végigsimítják vagy csókolják egymást. Idegenek - egymásnak, önmaguknak és a nézőnek. Ne láss, ne beszélj, mondja a nő mozdulataival a férfinak, ne hallj, válaszolja a férfi tenyerét a nő fülére tapasztva. Pedig nincs mit látni, hallani, s így nincs miről beszélni sem.
A találkozás vége elválás, vértelen, egy a másikból valami légiességet magával vivő, könnyen földolgozható jelenetben.
És újra csoportban, az öt táncos elindul a fény felé, a fekete-fehér és szürke árnyalataiba zöld vegyül, tavasz és reménysugár csillan, hátha most elindul valami valódi. Valami, ami meghaladja az érzékeket és megérint. Valami, ami behúzza az érző embert a színpad közepére. De marad egy elcsépelt jelenet, a nehézked, lassú menetelés a fény felé nehezen görbülő mozdulatok csokrát viszik a táncosok, de végre már közelségben, egymásra utaltságban akár, miközben Feledi János olvashatatlan egyenletet rajzol krétával a fekete táncszőnyegre. De nem működik a matek.
Nem működik egészen az első poénik, a szintispace zenére berobbanó bulijelenetig, a vágy és élvezet nélküli, túlerotizált Y-generációt karikírozó etüdig. Aztán ott már lehet mosolyogni, röhögni, lehet kínlódni és kicsit örülni is, hogy az eddigi hiánydarab talán éppen erről a nélküliségről szólt. Talán.
És elérkezik a zárlat, egy Ave Maria rámájában. Bajári Levente egyedül marad, fekete sarokba zárva lebeg, gratia plena, majd távozik, csak a tapintása marad a falon. Zavartan ülünk. Vége. És még ez is a végnélküliségről szól.
Nemzeti Táncszínház, március 20. Feledi János: Physpacom
További Feledi János előadások:
április 25. 19.30 Idők folyamán
május 12. 19.00 Le villi, A lidércek
