Harminc éve, november 12-én hunyt el Lakatos Gabriella, a magyar balettművészet egyik legnagyobb csillaga. Életére emlékezünk.
Tormai Andor fotója Lakatos Gabrielláról (1956)
"Lakatos Ellyke", ahogy gyerekkorában becézték már négyévesen igazi közönségkedvenc volt: tagja volt Lakner bácsi híres gyerekszínházának, fellépett a fővárosi cirkuszban és már ötévesen az "Ostende kávéházban" magyar nótákat énekelt Kalmár Pállal duettben. Első filmszerepét hatévesen kapta, Fedák Sári oldalán játszott, tízévesen vették fel az Operaház balettiskolájába, ahol Nádasi Ferenc növendéke volt.
Így ír róla Prepeliczay Annamária, aki maga is táncművész volt:
Lakatos Gabriella is gyerekkorom bálványai közé tartozott. A Bartók Béla úton lakom születésem óta, így gyakran sétáltunk a közeli Kelenhegyi úton is, ahol Lakatos nevezetes villája állt.
Lakatos Gabriella 1943-ban lett az Operaház tagja, majd a második világháború után egy évadra Szegedre szerződött, de ott csak operabetétekben léphetett fel.
Első fontos szerepét 1947-ben táncolta, ez a de Falla Háromszögletű kalapjának nőalakja volt.
A legfontosabb mind közül: A csodálatos mandarin
Harangozó Gyulának két "mandarin-koreográfiája" volt, Lakatos mindkettőt táncolta. Az elsőt 1945-ben, az ismertebb – és sokkal bátrabb – verziót pedig 1956-ban. Ettől a perctől kezdve pedig már nem született nélküle operaházi produkció. Táncolt a Térzenében, Rozika volt a Furfangos diákokban, Sári szerepében lépett színpadra a Keszkenőben, és táncolta Swanilda szerepét a Coppéliában.
Természetesen ő volt Jeanette a Párizs lángjaiban, fellépett a Hattyúk tavában Odette-Odiliáként, Mária volt a Diótörőben, Zaráma A bahcsiszeráji szökőkútban – és ez a sor még sokáig folytatható.
Forgása mértékegységgé vált, kortársai azt számolták, hány "lakatosgabriellát" tudnak forogni.
Harmincévesen, 1957-ben tüntették ki Kossuth-díjjal, 1966-ban érdemes, 1971-ben Kiváló művész lett, 1987-ben pedig a Magyar Népköztársaság aranykoszorúval díszített Csillagrendjét kapta meg. 1973-ban nyugdíjazták, de az Operaház döntését nehezen fogadta el, haláláig neheztelt miatta.
De a karrierje nem ért véget
Énekenői karrierre cserélte a spicc cipőt, szakmai műsorokat is kapott a televízióban. Sőt két alkalommal még visszatért a táncszínpadra: Markó Iván koreográfiájában, Az igazság pillanatában, valamint Novák Ferenc Magyar Elektrájában lépett színpadra. 1989. február 12-én távozott az élők sorából.
