Legutóbb arról számoltunk be, hogy Gergye Krisztián fest. Performanszaiban most kortárs magyar festők képeit fogalmazza át a fizikai mozgás terében, az első darabot Szüts Miklós egyik képe inspirálta.
Fotó: Gergye Krisztián
A sorozat címe Synesthesia, a performanszok célja pedig a kiválasztott festmény és a mozdulatok párhuzamos valóságának, egymásra hatásának bemutatása.
Vajon mennyi időt töltünk el egy festmény előtt befogadóként?
Ez a kérdés foglalkoztatta a táncművészt, amikor az első videó ötlete megfogalmazódott benne. Az első koreográfiát egy Szüts Miklós-festmény, az Őszi kép inspirálta.
Egy műalkotással való személyes találkozás nem kiváltható semmilyen egyéb interpretációval, de ennek a lehetőségnek a hiányában ez a sorozat épp a személyes találkozás interpretációját helyezi az online térbe. Így a képpel töltött időnk is kibővülhet és valami többlet tartalom is felszabadulhat egy-egy remekmű befogadásakor -
vélik az alkotók.
Eggyé tud-e válni a befogadó a befogadott élménnyel? Ki tud-e lépni a kép a rámából? Jelent-e ez a tapasztalás bármit a következő képet nézve?
Gergye Krisztián szinte eggyé válik a képpel, a kép pedig eggyé válik a befogadóval - jelen esetben a táncművésszel. Vajon megváltoznak-e a kölcsönhatásban?
A Synesthesia című, a művészeti ágakat egymással összehozó és egymást kölcsönösen erősítő projekt következő epizódjaiban Tarr Hajnalka, Vojnich Erzsébet, Csáki Róbert és Verebics Ágnes alkotásai következnek.
