Mindenki zseni. De ha egy halat az alapján ítélsz meg, hogy milyen képességei vannak a fára mászáshoz, akkor az egész életét abban a hitben éli le, hogy hülye – ezt a gondolatot Einsteinnek tulajdonítják, és függetlenül attól, hogy valójában ki a szerzője, általában okos és igaz. Kivéve Gergye Krisztiánt. Mert ő az a hal, aki bármikor felmászik a fára.

 Fotó: Dömölky Dániel, forrás: Marie Claire

 

Gergye Krisztián vitalitása, alkotóereje és kedve nem ismer(i el a) határokat. Most festőként mutatkozik be a Levitációk című tárlaton, ahol főként a karantén idején született alkotásaiból láthatunk válogatást. A tárlatot a Kőszegi Várszínházban tekinthetik meg a rajongók – és odavetődők –, a megnyitót június 21-én tartják a Jurisics-vár lovagtermében.

A gyilkolás színháza

Ki ide betérsz, olvasd el a tárlat leírását: 

Az akasztás, a történelem során számtalanszor alkalmazott kivégzési módszer, amely egyfajta "színházi” jelenet. A gyilkolás színháza, melyet rettentő csodálattal bámult a nép. Az éppen aktuális hatalom, mégis miféle abszurd szcénát volt képes generálni, hogy igazságot szolgáltathasson. Persze csak viszonylagos igazságok léteznek, de a gyilkolás vagy a halál maga nem lehet viszonylagos.

A kivégzés, a nép szeme láttára történő “színház”, bár nem a legnemesebb fajta, a halált emeli a porondra, mégsem tiszteli azt. A nézők a rettenet látványához tapadva mozdulatképtelenné válnak, vagy épp bosszúvágyuk elégül ki, míg a hatalom elrettentő példázattal él, az igazság nevében, vagy a hatalom megtartásáért. Mivel ezek a kivégzettek, nyilván bűnösnek ítéltettek, levitációban ábrázolt tetemük valamiként a bűnüket is átértékelte. Bűnösökből áldozatokká váltak inkább, s mintha Istenhez fordulnának utolsó gesztusukkal. A tetem súlytalanságának illúziója által, mintha a lélek válna láthatóvá, amint épp a túlvilágra távozik.

Gergye Krisztián akasztásokról készült dokumentumfotók alapján, számos akvarellt készített, amelyekről a kötelet, mint a halál okát kihagyta. Így az akasztott testek jelenléte felül értékelődött, mondhatni költőivé vált a jelenség, és a testek levitálni kezdtek. A levitáció olyan jelenség, amely folyton lenyűgözi az emberiséget. Egy olyan kiemelt, vágyott, irigyelt és rettegett állapot, amely a transzcendencia bizonyítékaként gyökerestül felforgatja racionális gondolkodásunkat, amitől óhatatlanul tudatunkba ömlik létezésünk korlátoltsága, emberi mivoltunk kicsinysége és kicsinyessége, emberi hatalmunk korlátozottsága.

A levitáció jelenségét csodaként értelmezzük, miszerint értelmezhetetlen számunkra. Mindenkori hatalmi hierarchiában elfoglalt pozíciónk tudatából keresünk rá magyarázatokat. Boszorkányság vagy mágia, varázslat vagy angyali üdvözlet, az ördög vagy Isten megtestesülése, vagy puszta csalás, szemfényvesztés. A büntetés, kivégzés utáni halott test levitációjának gondolata, beidézi a feltámadás gondolatát és a halál utáni büntethetetlenség, vagyis a csoda büntethetetlenségének helyzetét is.

Miként a levegőből, úgy a halálból sem visszarángatható az ember. Így lesz igazán zavarba ejtő ez a képzet.

Gergye Krisztián egyébként erősen kötődik Kőszeghez, hiszen itt töltötte gyermekéveit és 2007 óta projektjeivel rendszeresen lép fel a szülővárosában. Az elmúlt 12 évben mindig táncszínházi produkcióval érkezett, most jelenik meg először képzőművészként a közönség előtt.

A tánc és a képzőművészet viszonyáról egy interjúban beszélt a napokban:

A tánc szempontjából leginkább az érdekel, hogyan lehet az időt manipulálni, hogy az előadás pillanatisága szubjektívvé váljon: felgyorsítani vagy annyira lelassítani, hogy szinte állóképnek hasson. A festmények képesek ezt az időtlenséget megteremteni, ám ez sem feltétlenül kimerevített idő, hiszen a nézővel való viszonyban van valami dinamikus.

Gergye Krisztián alkotása (Fotó/Forrás: Gergye Krisztián)

A tárlat augusztus 2-ig tekinthető meg Kőszegen.