Ma este a Nemzeti Táncszínház színháztermét két brilliáns és lázadó zeneszerző nyugtalansága tölti meg: Sztravinszkij és Liszt. Mindkettő a Forte Társulat interpretálásában szólal meg.
Fotó: Facebook/Forte Társulat)
Míg Sztravinszkij zenéjére koreografált darab, A menyegző piros-fehér népiességbe bújtatott táncosai azt beszélik el, milyen állomásai vannak egy esküvőnek, az ifjúliszt egészen más vidékre, a zeneszerző fiatalkorának éveibe kalauzol.
"...s engem, szegény gyermeket bevetett egy fényes társaság közepébe, s ez a fényes társaság megtapsolta annak a kisfiúnak az akrobata-mutatványait, akit a csodagyermek dicső és megszégyenítő bélyegével tisztelt meg. Korai mélabú nehezedett rám, és én ösztönszerű ellenszenvvel éltem át a művész-háziállat rosszul leplezett lealacsonyodását" - írja Liszt önmagáról, és idézi a színlap. Ezen a bágyadt, érzékeny melankólián lépeget a darab a megismerés felé, befelé és kifelé egyszerre. A fiatal, még pályájának elején toporgó alkotót, Widder Kristófot mi is megkérdeztük terveiről, mikor tavasszal először kapott lehetőséget, hogy darabját a Táncszínházban is bemutassa. Az ifjúliszt gyakorlatilag az első, közönség számára is megismerhető műve, amit a Forte felkarolt és "utaztat".
A két komoly zenei kirándulás a kulisszák mögé vezet: magyarázatot nyújt az egyik legfontosabb rítus legapróbb elemeire és bevezet egy olyan ember életébe, akinek bár rezdüléseit ismerhetjük már zenéjén keresztül, lelkét táncba még nem oltották.
Előadás:december 5. 19.00.
