Néhányan ösztönösen kecsesen mozognak, míg mások bárhogy igyekeznek is, tánc közben úgy néznek ki, mintha talpaikat rozsdás szögekkel rögzítették volna a talajhoz. Most már nekik is lesz jó dumájuk: ráfoghatják a jégkorszakra!

Őskorban élt elődeinkről most ugyanis kiderült, hogy a legnehezebb időszakokban táncmozdulatokkal kommunikáltak egymás között. Kutatások bizonyítják, hogy a kreatív tánc is genetikailag kódolt: egész pontosan két génhez köthető - ahogy a társas érintkezésben való részvétel intenzitása is. A tudósok egyenesen azt állítják, hogy azok az emberek, akik jól táncoltak, nagyobb evolúciós előnyökre tettek szert.

A tánc éppen úgy, mint a zene, nagyon fontos kommunikációs, párválasztó, akár szent rituális tartalmakkal bírt a prehisztorikus időkben - derült ki a Jeruzsálemi Egyetem pszichológusainak kutatási eredményeiből. A kísérlet során 85 ember - közöttük profi táncosok, kétballábasok és atléták - táncban nyújtott teljesítményét és DNS mintáját hasonlították össze. A vizsgált gének nem magát a fizikumot vagy az aktivitást befolyásolják, hanem két nagyon fontos viselkedésre ható hormon termelődését, a vazopresszinét és az szerotoninét. Mindkét hormon jóval nagyobb arányban volt jelen a jó táncosok szervezetében. Más szavakkal: azok, akik most jó táncosnak bizonyulnak, egyébként is sokkal inkább képesek szóba elegyedni másokkal, kapcsolatot teremteni idegenekkel.

Ez a tulajdonság a jégkorszak idején életet menthetett: aki nem tudott együttműködni másokkal, az egyedül maradt, ami az azonnali halállal volt egyenlő - fejtegeti könyvében Steven J. Mithen (Az éneklő neandervölgyi: a zene, a nyelv, az elme és a test eredete). Miközben az anatómiai felépítés az igazolja, hogy a  test sokkal inkább a hosszú távú futásra van tervezve, mint a járásra, a felegyenesedés a táncra is teljesen alkalmassá tette az embert. Annak ellenére, hogy a táncmozdulatok nagyon bonyolult és kontrollált izommunkát feltételeztek. A tánc pedig legalább annyira fontos volt a társadalmi interakció szempontjából, mint a zene vagy a beszéd - állítja a brit tudós.

A tánc ma sem jelent mást, mint másfél millió évvel ezelőtt: megmutatja, hogy ki alkalmas jót vadászni és sok bogyót gyűjteni, azaz jól és hatékonyan együttműködni a csoport többi tagjával a táplálékszerzés folyamatában. Szóval azt, hogy ki képes eltartani egy családot, életben maradni.

Röviden: aki szerencséjére jól táncolt, nagyobb eséllyel maradt életben. Amivel logikusan két jó hír is jár: az első, hogy ma már legföljebb a gúny mérgezett nyilai sebezhetik halálra a rossz táncost. A második, hogy jó eséllyel az ő lelke mélyén is egy tehetséges táncos szunnyad, akit csak ki kell eresztenie, hiszen a rossz táncosok már a jégkorszakban elbuktak.