A tíznapos rendezvénysorozat záróeseménye a Lajtha, a Badora Társulat a Zeneakadémia és a Nemzeti Táncszínház közös produkciója holnap este látható a Pesti Vigadóban. Ezzel egyidőben a MÜPÁ-ban a Szegedi Kortárs Balett budapesti bemutatójával búcsúzik a fesztiváltól.

Fotó innen. 

 

Tánc, bűvészet és video mapping

Barta Dóra legújabb koreográfiájában sem hagyja ellustulni a közönséget: a Lajtha című darabjában egy olyan színpadot épített, ami egyben "varázsdoboz". Hősei a táncosok – akik Lajtha kortársai –, akik a varázsdoboz tulajdonosának, az illuzionistának képzeletében élő alakok, saját meséjének főszereplői. Bonyolult? Nagyon. Leírva. De segít a látvány, amit Bordos László Zsolt tervezett és a zene. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Zenekarát ezen az estén Ménesi Gergely vezényeli.

Ennek a játéknak a szereplőit mind én teremtettem. Bábuk ugyanis. Nyakukban hordják a karikát, ki-ki a maga színe és neve szerint. S amíg nyakukban hordják, bizony mit sem tudnak a létről. Néha azonban, mint ma este is, midőn kedvem van játszatni őket, kiveszem nyakukból a karikát és emberré varázsolom valamennyit. Valósággal lelket lehelek beléjük. Talán több lelket is, mint más közönséges emberekben lenni szokott. Ennek folytán megesik aztán, hogy megnő bennük a jó és a rossz egyaránt, ami rendkívül tanulságos. S amellett jótékony is, mert rendszerint az történik, hogy a közönségben is megnő a velük való együttérzés. Önök is érezni fogják ezt, bizonyos vagyok benne.

 – írja Lajtha László darabjáról, a Capriccioról.

De a koreográfus, Barta Dóra inkább a komponistára és nem a komponista által kitalált történetre koncentrál. "Az ő élete, belső világa elevenedik meg a színpadon; a zenemű okot szolgáltat arra, hogy bepillanthassunk a mű születésének kulisszái mögé" – írja a társulat a színlapon. 

Gyilkolás és művészet 

A történet során a háború megelevenedő képei segítségével felidézzük Lajtha életének egyik legfontosabb időszakát: az első világháború idejét. Ekkor a katonák még naivitással, ártatlan lélekkel indulnak a harcba: tapasztalat híján még nem látják, hogy sorsuk óhatatlanul összefonódik az értelmetlen gyilkolással. A fiatal közlegények közt találjuk Lajtha Lászlót, aki a külvilágot kizárva, még a lövészárokban is alkot; meséje, a Capriccio a rettenetes körülmények ellenére is utat tör magának.

Bajtársaival, tisztjeivel való viszonya, az átélt élmények hatása felerősödik az általa teremtett történetben. Háborúk jönnek-mennek, rendszerek váltják egymást, az ő képzelete mégis rendíthetetlenül szárnyal, átmentve szeretteit az általa alkotott világba. A fantázia és a realitás határai lassan összemosódnak, miközben Lajtha felveszi a harcot a mindkét világot pusztulásba taszító valósággal. Meséje megnyugtatóan zárul, győzedelmeskedik a rémisztő valóság felett. 

Többet a darabról itt.