A Timothy and the Things 4 év után új bemutatóval jelentkezik. A Szabadulóművészek című kortárstánc produkciójukban arra keresik a választ, hogy mit jelent az egyéni szabadulás folyamata.

Fotó: Timothy and the Things

 

Timothy egy valósághűre faragott fiktív karakter, aki a sokféle legigazabb valóság által fogant. Ő a „Timothy and the Things” rejtett alakja, alkotója, művészeti vezetője, hőse, legnagyobb mestere és spirituális vezetője. Mindenki ismeri… Oké, be kell vallanom, hogy soha nem találkoztam vele személyesen, de szinte úgy érzem, hogy a legjobb haverok lennénk - 

írta a formációról a kezdetek kezdetén Fülöp László koreográfus. 

Fülöp 2006 és 2010 között a Budapesti Kortárstánc Főiskolán tanult, ezt követően szabadúszóként számos hazai és külföldi művésszel és társulattal dolgozott együtt, valamint számos előadást készítettem. 2016-ban ambíciózus fiatal koreográfusként kapott Fülöp Viktor ösztöndíjat, 2018-ban pedig a Gaubier’s Fund ösztöndíját ítélték neki.

A fiatal koreográfus érdeklődésének fő témája a szociális viselkedés és a kommunikáció minden formája, az ezzel kapcsolatos kérdések feltárása és elemzése általánosítások és előítéletek nélkül, egyszerűen, tisztán és személyesen. Műveiben rendkívül fontosnak tartja, hogy az emberek lássák és megértsék azokat a belső folyamatokat, amelyek tudatalatti szinten befolyásolják és irányítják cselekedeteiket, döntéseiket. A 2016-os Schrödingerre várva talán a legismertebb, legsikeresebb munkája. 

Az új darab arra keresi a választ, mit jelent az egyéni szabadulás folyamata a társas rendszerbe ágyazva, ahol valójában önmagunk leválasztása értelmezhetetlen. Vajon együttműködve elérhető-e egy kölcsönös szabadulás élmény?

Letisztult, absztrakt, mozgásos rendszereken keresztül vizsgálva az alkotók egy olyan puritán, őszinte és naiv teret akarnak létrehozni, ahol a kísérletezés, próbálkozás, építkezés és rombolás, támogatás és ellenállás mind szervesen részei ennek a folyamatnak. Fülöp ezekkel a mondatokkal inspirálja a nézőt és az alkotót:

"Amikor a mellkasára hajtottam fejem, végtelen rettegés fogott el. Olyan volt, mintha egyre hosszabb szünet telne el minden dobbanás között. Sose tudhattam, mikor jön a következő. Lesz-e egyáltalán következő? P

edig másodpercek se teltek el. Ahogy az idő szövete nyúlik, az félelmetes. Az egy teljesen más érzet volt, hogy amúgy, itt hajózom egy feneketlen, végtelen óceánon, ami ő, s csak a felszínéhez kapcsolódom.

Gyorsuló időben élünk, s közben csak várjuk, kívánjuk, a másik szíve dobbanjon még egyszer, mert már millió dolog történt mindeközben, miért kell ennyit várni két dobbanás között...? Idegtépő az egész. Csak még egy lélegzet, csak még egy dobbanás. Ez nem olyan sok elvárás egy pillanatra. Aztán a következőre. Aztán az összes többire. Csak egyiket a másik után. Ebben a pánikban, hogy is ismerhetném meg ezt a feneketlen mélységet amúgy? Örülhetek, hogy sodródhatok a hajómon ezen az ismeretlen felszínen egyáltalán, s erről gondolkodhatom, pánikolhatok, hogy mi lehet ott mélyen, ami igyekszik, sodor engem is, pulzál, lélegez..." 

A darab előadói Thury Zita és Horváth Máté, zene Varga Vince. Fülöp László kutató- és alkotótársa Cuhorka Emese. Bemutató április 2-án.