Tizenkét perc: Spala Korinnának és Baranyai Balázsnak épp ennyi ideig tartott, hogy elmondjon mindent szerelemről, vágyról, kegyetlenségről, akaratról, szédülésről és elválásról. Brutális tizenkét perc volt, amellyel a Kreatív Kolónia megnyílt a Liliom utca egyik parkolóházának hatodik emeletén.
"Add a kezed mert beborúlt,
Add a kezed mert fú a szél,
Add a kezed mert este lesz."
Egy férfi és egy nő. Indulnak egymás felé, két szűk, kék fénytölcsérben. A nő a téren kívül, egy oszlopba kapaszkodik, a férfi már bent, egy másik oszlopot támaszt. A Magdalena, Leo Mujic koreográfiája már az első pillanatban sokkolóan eredeti megoldásokkal és szélsőséges hatásokkal kecsegtet. Bár ez a néhány perc, kevesebb mint egy negyed óra annyira tömény, hogy összeolvad a kezdet és a vég, minden pillanatában jelen tud lenni az egész. Nincs mellébeszélés, nincs üres lötyögés, csak a nyers és precíz, két marokkal megragadó jelen.
Egy férfi és egy nő. Mindketten gyönyörűek, mindketten erősek - és egyenrangúak. Nincsenek hierarchiák, könnyű klisék a kapcsolatban. Spala Korinna hangja hallatszik, a hangfoszlányok bekerítik a figyelmet, Szép Ernő verssorok ülnek a nézők vállára. Csak fülek csípik el a szavakat, az értelem egybeolvad a duett mozdulataival, képtelenség figyelni önállóan a szövegre, mindent elvisz a látvány. Az összetartozás puskaropogásszerűen változó dinamikájú érzelmei lenyűgöző pontossággal, eréllyel fogalmazódnak át fizikai valósággá.
Fotó: Vághy Anna
Egy férfi és egy nő, küzdelem. Spala Korinna hang nélkül beszél, erős mimikával rágja a szavakat, de mondatait elnyomja Bach lágysága. A meg nem hallott vágyak, kívánságok özöne fúródik a szív közepébe. A feszültség elviselhetetlenné válik. A két táncos mozdulatainak, sóhajainak, levegővételének teste kitölti a teret, a nézők minden testüregét, visszhangzik a csontokban, összerándul az izmokban és inakban, összegyűlik a könnycsatornákban. Csak szerelemben történhet ilyen. Viszont minden megtörténik, ami csak szerelemben történhet.
"Add a kezed mert reszketek,
Add a kezed mert szédülök,
Add a kezed összerogyok."
Második fejezet. A táncosok sziluettje látszik, és ahogy lehúzták a fényeket, jelentőséget kap a kint, az ablakokon beszűrődő sárga város fénye, a szomszéd ház homlokzatának díszei. Egy pillanat leforgása alatt új világba csöppenünk. Egy gyöngédebb, elfogadóbb, szelídebb világba, ahol az ember nem vadóc, mindent birtokolni vágyó, kívánós állat, hanem empatikus, érzelmeit és érzéseit figyelő, gondoskodó lény. Néhány rövid percig. Aztán elragadja a vágyak sodrása, és folytatódik a héja-nász, az erő és a hatalom harca. Valahogy mégis tudatosabban, keményebben, kevésbé ösztönösen. A fekete szőnyegen már az egymást ismerő és a másikat tűhegyes pontossággal megsebezni tudó szerelmesek viadala kap teret. Nem sebészek ők, szikével kezükben, hanem maga a szike.
"Add a kezed mert álmodok,
Add a kezed mert itt vagyok,
Add a kezed mert meghalok."
Ez a tizenkét perc hosszabb, mint tizenkét év és rövidebb, mint tizenkét másodperc. Úgy húzza be a nézőt, hogy sem moccani vagy tiltakozni, sem örülni nem tud. Mint az első korty fekete abszint: keserű és felejthetetlen. Minden pillanatára válaszol egy-egy emlék, leküzdhetetlenül fölmerülnek a felejtés ócánjába száműzött bútordarabok. Kíméletlen őszinteséggel kiabáló kegyetlen koreográfia ez. Csak azoknak ajánlott, akik szerettek már és nincs félelmük semmi. Vagy hajlandóak napokig birkózni utána a következményekkel.
Ezzel a bemutatóval tehát, néhány lépésre csak a Trafótól most olyan új befogadó tér nyílt, amellyel a Kreatív Kolónia nemcsak táncegyütteseknek, hanem laikusoknak is igényes próbatereket kíván biztosítani. Az alapítók szerint a Kolónia új minőséget hoz majd a hazai tánckultúrába. A megnyitó alapján pedig erre komoly esély van.
Az idézetek Szép Ernő Add a kezed című verséből származnak. A két táncművész a PR-Evolution társulat vendégművészei. A következő előadás pedig egy hónap múlva, április 27-én lesz, a Szkéné Színházban.
