Ez az év alapvetően változtatta meg a társadalmi kapcsolatainkat, távolságra, elszigetelődésre, érintéshiányra kényszerített bennünket. A pandémia hosszú hónapjai alatt nehéz lelkileg a vízszint felett maradni, és nem elsüllyedni a szomorúságban. A kortárs táncművésznő, Cori Kresge a költészet és a tánc hatalmát használja arra, hogy értelmet találjon az életben.
Fotó innen.
Sokak szerint a tánc nem más, mint a költészet lefordítva a test nyelvére. De Cori Kresge művészete rávilágít, hogy lehet mélyebb és intenzívebb kapcsolatot is találni a két művészet között. Ha nem lett volna világjárvány, Kresge számos előadást hozott volna létre ebben az évben más területről érkező kortárs művészekkel, vagy járta volna a világot és Cunningham technikát tanított volna. Ez az év azonban egy másik művészi oldalának kimunkálására késztette: költőként is megmutatta magát a közönségnek. A művésznővel a Dance Magazine készített interjút.
Két-hároméves voltam, amikor a szüleim elvittek egy balettórára Cincinnatiban. Sokat gyakoroltam, nagyon szenvedélyes voltam, de olyan kulturális környezetben nőttem fel, ahol a táncról nagyon szigorúan gondolkodtak, így abbahagytam 12 éves koromban, és egészen 18 éves koromig nem is táncoltam. Az írás, a költészet azonban mindig jelen volt. Aztán később megismertem sokkal improvizatívabb tánctechnikákat és Wendy Osserman koreográfus kezei között tudtam fejlődni: mind a táncban, mind az írásban. Gyakoroltunk, aztán leültünk írni, aztán ismét táncoltunk , így dolgoztunk együtt -
mondta el a Dance Magazinnak a táncművész-költő.
Számomra mindkét kifejezési forma nagyon személyes, segít feldolgozni az engem ért eseményeket, önmagamat, a saját történetemet. Ha távolabbról nézzük, mind a tánc, mind a költészet olyan formák, amelyek segítségével az életnek, a világnak próbálok értelmet adni, és megérteni azt, ahogyan az univerzum működik. Mindkettő a legtisztább, a leginkább közvetlen és azonnali módja annak, hogy részt vehessek valamiben, ami nagyobb, hatalmasabb nálam. Szükségem van a kapcsolódásra, az intimitásra, és így találom meg ezeket. Állandó beszélgetésben akarok lenni az emberiséggel, és szeretném a saját hangomat hozzáadni az igazság nagy kórusához.
Fotó: © Yi-Chun Wu.
A tánc és a költészet egészen másképp viszonyul a térhez és az időhöz. Kresge szereti a tánc jelenidejűségét, azt az érzést, hogy megérkezik a közönséghez és közös időt tölt a nézőkkel:
Még az írás sem állandó, ha a nagytotált nézzük, de sokkal időtállóbb mint a tánc. Ráadásul nem feltétlenül találkozom az olvasóimmal sem. Amikor írok, a költői hangom igazi időutazó.
A teljes interjú itt olvasható.
