Mi az a „cirque danse”? Mit tud kezdeni egy artista egy kortárs táncossal? Ugyanez hogyan zajlik többes számban? A rövid válasz így hangzik: ismét Non Solus a Müpában.
Kezdjük ott, hogy újcirkusz.
Ami nem is új és nem is "csak" cirkusz: a műfaj Franciaországból indult hódító útjára, az 1960-as évek végén, 1970-es évek elején. A cél a cirkuszi produkciók "összefűzése", dramatizálása volt. Az eszköz pedig a mozgásszínház.
Per definitionem az újcirkusz a színház- és zenedramaturgia segítségével, mozgásszínházi eszközökkel és az előadók személyiségét karakterekké formálva lép túl a hagyományos cirkuszszámokon, miközben annak egyes elemeit megőrzi. Főként az akrobatikus, zsonglőr, bohóc és légtornász számokat.
Magyarország legsikeresebb újcirkuszban "utazó" együttese kétségkívül a Recirquel Újcirkusz Társulat, ami vállaltan a világhírű Cirque du Soleil-t tartja előképének.
Mint társulat nem foglalkozunk egyes cirkuszszámok elkészítésével, sokkal inkább teljes előadások megálmodásán dolgozunk. Az általunk szőtt produkciókban az artisták személyes történetei központi szerepet foglalnak el. Ez sokszor kihívás egy klasszikus cirkuszból érkező artistaművésznél, akinek az elsődleges célja a szórakoztatás, lenyűgözni a közönségét, ami egyébként nagyon nem kis feladat. Azonban nálunk fontos az érzelem közvetítése, a lélek megmutatása is. A közönség csak így képes az ámulatba esésen túl azonosulni, együtt érezni a cirkuszművészekkel. Nekünk márpedig ennek az együtt-érzésnek a megteremtése a célunk -
nyilatkozta Vági Bence, az együttes alapítója.
A kezdetek: Cirkusz az éjszakában
2013-ban fiatal akrobaták kitalálták, hogy másra vágynak, Vági Bence koreográfus-rendező pedig a vágyak élére állt. A 20. Sziget Fesztiválon mutatkozott be az együttes, majd a Müpa és a Tavaszi Fesztivál felkérésére létrehozták első egész estés produkciójukat Cirkusz az éjszakában címmel. Ezt követték olyan nagyobb lélegzetvételű előadások, mint a Meztelen bohóc vagy a Párizs éjjel és 2015-ben a Non solus.
A darab óriási karriert futott be: 2019 februárjában műsorára tűzte a New York-i Brooklyn Academy of Music (BAM) kulturális központ operaháza is, ahol első alkalommal léphetett fel magyar társulat.
A sztori örök és soha meg nem unható: a Non solus két ember egymásra találásának története, akik útjukon az emberi létezés alapvető mérföldkövei, a születés és az elmúlás között bejárják a képzelet világainak legbenső mélységeit. A produkció szavak nélkül, a testek kifejező erejét használva arra keresi a választ, hogyan keletkezett az élet, milyen pozíciót foglal el test és lélek, egyáltalán: hogyan élhető az élet? A Non Solus kreációjában pedig kiteljesedik a mozgásműfajok fúziója: a kortárs tánc, a balett és az újcirkusz összeolvadásából született a cirque dance mint új előadóművészeti zsáner.
Keresés életre, halálra
Ha létezett ősi egység, a lelkek is mind egy pontból fakadtak. Szétválásuk pillanata óta egymást keresik, mint mi, emberek a Földön. Két ember egymásra találásának története, akik útjukon bejárják a képzelet világainak legbenső mélységeit. Két elsőre teljesen különbözőnek tűnő, ám egymáshoz mégis közel álló társműfaj, a táncművészet és az cirkuszművészet találkozása egy illúziókba font valótlan térben. A műfaji ellentéteken kívül anyagi-fizikai szinten is megelevenednek a keletkezést kiváltó részletek. Élő és élettelen anyagok szimbiózisa, a művészek és a díszlet szerves egysége párhuzamosan mozdítja előre a cselekményt. Az emberi létezés mérföldkövei, a születés és az elmúlás között billegő, és az egyensúlyt kereső cselekményszálat egészíti ki és támasztja alá a díszlet folyamatos koreográfiája, amely teljes szinkronban lélegzik az előadókkal - olvasható a színlapon.
Fotó: Pozsonyi Roland
A Non solus című előadás október végén és novemberben újra látható a MÜPA színpadán.
