A világhírű rendezőnő a New York City Ballet együttesének virtuális tavaszi gálájához készített filmje - Justin Peck kimagasló szólójával - a társulat színházának zegzugait kutatja fel.
Ashley Bouder és Russell Janzen a “Concertant" duóban. Fotó: Philippe Le Sourd
Meglepő és nagyszerű húzás volt az együttes részéről egy olyan rendezővel nyitni a koronavírus-járvány utáni időszakot, akiknek az alkotói munkája egyáltalán nem kötődik a táncművészethez, ugyanakkor mindig friss és izgalmas látásmódjával hozzá tud adni a táncélményhez. Sofia Coppola talán legnagyobb tehetsége a hibátlan tempó.
A legújabb, a New York City Ballet virtuális tavaszi gálájához készült, és elkalauzolja a nézőt a titkokkal teli David H. Koch színházba: átmehetünk a keskeny folyosókon, a fényben úszó stúdióikon, elérünk az üres, bársonnyal borított zsöllyesorhoz, hogy feltáruljon a lényeg, amiért mindenki él itt, a színpad. Az út minden pillanata szavak nélkül mesél el egy történetet.
A Philippe Le Sourd operatőr által forgatott 24 perces film nagy része fekete-fehér, csak az utolsó tánc vált színesbe - George Balanchine fenséges „Divertimento No. 15” fináléja. Az egész olyan, mintha a „Csipkerózsika” királysága 100 év alvás után életre kelt volna.
Ez történt hónapokkal ezelőtt: a járvány 2020 márciusa óta gyakorlatilag leállította az előadóművészetet. Coppola filmje, amelyet a társaság rezidens koreográfusával és Justin Peck művészeti tanácsadóval készítettek, arról szól, hogy eljött a reggel, itt az idő felébredni.
A kezdet nem könnyű: csak egy táncos, Gonzalo Garcia principál a stúdióban. Az ajtóban áll, ledobja a hátizsákját, és tesz néhány lépést. Jerome Robbins „Táncok egy összejövetelen” című szólója meditatív és befelé irányuló; Garcia energiája fokozatosan válik egyre lobbanékonyabbá. Látunk egy testet, amely újra életre kel, és élvezi azt, amit oly régóta tilos csinálni: lendületesen mozogni, nagy helyet igénybe venni!
A kamera otthagyja Garciát, amikor a színfalak mögé settenkedik, észrevesz egy részletért a Balanchine „Duo Concertant” című művéből. Itt Ashley Bouder és Russell Janzen igazgatók vannak jelen Arturo Delmoni hegedűművésszel és Susan Walters zongoristával. Bouder könnyedén és elegánsan illeszkedik a zene lendületéhez és a kivételes tehetségű Janzenhez, akinek abbéli öröme, hogy valakivel ismét együtt táncol, megsokszorozza erejét. Amikor utána csípőre tett kézzel állnak, és próbálják ellenőrizni a légzésüket, azonnal eszünkbe jut: egy év telt el.
Jelenetről jelenetre haladunk egészen a fináléig: a „Divertimentonál" a film színes lesz, a függöny felemelkedik. Úgy, mint a régi, járvány előtti időkben! A táncosok annyira élnek, annyira összekapcsolódnak, és mégis annyira egyéniek. Coppola lenyűgöző éleslátással ragadja meg lényegüket.
A cikk forrása itt.
