Az öreg, furcsa ezermester ablakából egy gyönyörűséges lány figyeli a kisváros csöndjét minden évben felverő harangavatási ünnepséget, egyszerre sztoikusan és nemesen, megközelíthetetlenül áll a balkonon és figyeli a táncversenyre készülő fiatalokat. Ki lehet ő? S hol rejtegette eddig az öreg Coppelius?

Minden legény őt bámulja, minden lány rá dühös. Egészen hiába őrjöngenek a csajok - az ismeretlen nő szépsége minden férfit megbabonáz. S amikor a magukat kellető hímek közé egy keszkenő hullik, s épp egy elkötelezett pasi kezébe, kitör a botrány. A csalódott és féltékeny Swanildában gyilkos indulat lobban a nő és udvarlója, Franz ellen.

A Coppélia Léo Delibes  francia zeneszerző háromfelvonásos balettje 1870-ből, de librettoját E.T.A. Hoffmann német romantikus író "Der Sandman" (A homokember) című elbeszélése alapján Charles Nuitter és Saint-Leon írta. A szerzőt Erkel Ferenc többször hívta Magyarországra, s jó közelítéssel háromévente meg is jelent székesfővárosunkban (1878, 1881, 1885). Hagyta magát befolyásolni a tüzes magyarságtól: Romance Hongroise zongoradarabja és a Coppélia csárdás dallama itteni élményeiből táplálkozik. A balettet magyar színpadokon Harangozó Gyula koreográfiájával játszották.

De visszatérve a játékos-kesernyés történetre: hőseink saját indulatukban pácolódva állnak a főtéren, s véletlenül megtalálják a mester házának elhagyott kulcsát, amit az siettében elszórt. Mikor hazaérkezik a Coppélius, házában már tombol az ifjúság, felhúzzák a táncoló bábut, aki erre nyekergős valcerba kezd. A haragus Coppelius ezt látva kizavarja a kéretlen látogatókat, de megdöbbenve tapasztalja, hogy Coppéliája, szíve-bábja tánco továbbl. Felfedi, ki áll a báb mögött, s rájön, hogy Swanilda űz gúnyt belőle. Bosszút esküszik, s soká nem is kell várnia.

A szerelemtől vak Franz azonnal meg is érkezik, ráadásul a kéményen keresztül. Szerelmet vall Coppéliának, aki mögött jegyese, Swanilda rejtőzik. A lány zokogva kiszakítja magát Franz karjaiból. Coppelius öröme teljes volna, ha Franz féktelen dühében nem verné szét a házat, s nem ragadná magával az imádott babát is. De Franz férfiból van és mindezt megteszi.

A harmadik felvonásban viszont Franz (hóna alatt a gyönyörű bábbal) Swanilda bocsánatáért esedezik bőszen, Coppelius a babájáért, miközben a nép már rég mulatna. Azért hosszan nem kell várniuk: a két szerelmes egymásra talál, a buli elkezdődik és Coppelia is visszakerül gazdájához.

Romantika és játékosság, finom kis érzelmi manipulációs játékkal - ez a Coppélia.