Az Artus – Goda Gábor társulata ismét gondolkodni hív. Gondolkodni, érezni és érintkezni. Az elmúlt közel két év arról szólt, hogyan NE érintkezzünk. Ez a darab pedig arról, mi is az érintés. Létezik-e egyáltalán érintés. És ha létezik: ki érintkezik kivel?
Fotó: Artus - Goda Gábor társulata
Az 1985-ben alapított Artus nemcsak társulat – egyszerre tér és lélek, együttes és alkotóműhely. Praktikusan jelenti az elhagyatott gyárépületben kialakított Artus Stúdiót, és az itt alkotó 30 művész kollektíváját. Tőlük megszoktuk a szokatlan problémafelvetéseket. Most, legújabb darabjukban az érintés paradoxonát vizsgálják.
Két ember egy pontban összeér. Ez a pont most már közös, itt találkoznak. Megérintődnek. Megérintve lenni annyi, mint valami kivételesen érzékeny, intim, mély állapotba kerülni. Ebben a pillanatban valami igazán fontos, valami lényegi történik. Belül valami megmozdul, megváltozik. Az ember életében ekkor új időszámítás kezdődik. Aki érintett, az már nem objektív. Inkább őszinte. És sérülékeny. Az érintés átjárja, megragadja az ember lényét, lényegét, és szelíden vagy erőteljesen, de átveszi az irányítást. Végre. Ezért nagy a felelőssége annak, aki megérint valakit, legyen az testi, érzelmi, művészi vagy szellemi érintés. Fizikai szinten,amikor két test összeér, valami bizonyosan érintkezik, hiszen érezzük. De mi érintkezik? Mi találkozik mivel? Test a testtel, vagyis az anyag az anyaggal találkozik?
Goda Gábor szavai szerint "a mozdulatok, a szavak, az akciók, a képek, a zene mind egyetlen és közös irányba mutatnak: belülre, középre –, amerre haladva talán érintettekké válhatunk". Az elmúlt időszak elkülönültsége után kevés izgalmasabb téma van annál, mint hogy milyen megérintve lenne - fizikailag, lelkileg, kognitívan.
Aki bátor, engedje magát "megérintve lenni" a Nemzeti Táncszínházban.
