A Balaton-átúszás megúszásba fordult most szombaton, de vasánap azért pótlólag sávba szorítva mégis megjelent az úszószenvedély - a tapasztalat persze igazolva látszik, nyílt vízen minden jobb, medencében viszont látványosabb. És nem utolsó sorban lehet idegenekkel versenyezni a semmiért. Egy vicceskedő, csipkelődő ráúszásban megértettem, milyen szép is tud lenni a szinkronicitás. Még akkor is, ha ez egy spontán előre nyújtózó kartempó és nem balett. Vízibalett.

Linda Cerruti, az olaszok favoritja

Bár az ókorban már mindent tudtak a vízről, s arról is milyen élvezeteket nyújthat a fürdőzés, ücsörgés, az úszás, vagy a tánc a vízben, a szinkronúszás csak a 19. század vívmánya. (Egyébiránt az első vízi gyönyöröket megörökítő írás az első századból származik, Martialis római költő lelkesen közvetíti, hogyan töltötték föl vízzel a Colosseumot, amiben nők és férfiak látványos műsorokat adtak elő. hanyatló hedonista társadalmak kedvelt szokása ezek szerint a vizibalett...) Bár lehet, hogy ott harcba fordult a szép. Ahogyan még ma is néha, például 2000-ben Sydneyben a japán csapatnál.

Mára a balett helyett sporttá vált a műúszás, ráadásul magas elvárásokat támasztó fajta, kizárólag a sokféle tehetséggel bizton rendelkezők számára. Mert mi kell a szinkronúszáshoz? Hihetetlen állóképesség, nagyon előnyös fizikai adottságok, magas színvonalú úszni tudás, sőt együttélés a vízzel, ráadásul komoly balett-tapasztalat. Nem könnyű a műúszók élete.

Visszatérve a történetre: az újkori emlékek 1892-ben Angliájából származnak, mikor is "díszes úszásos bajnokságot" rendeztek a szigetországban. Ezeket a versenyeket elirigyelték a szomszédok, s lassacskán ők is beszálltak, néhány évvel később már Franciaország, Belgium, Hollandia, és Németország is gyönyörködött a vízitündérekben. Az esztétikai élmény és a látványos show szeretete tovább terjedt, a századforduló éveiben már a tengerentúlon is rendeztek hasonló versenyeket. Kezdetben csúf névvel illették: csapatban végrehajtott formációs úszásnak keresztelték - de nyilvánvaló, hogy ezzel hosszú karriert befutni nem lehet.

A sportág csak 1969-ben vált szét az úszástól, új brandet is kapott, az új keresztségben a szinkronúszást kapta. Az első világbajnokságot 1972-ben rendezték, majd gyorsan exportálták az olimpiai játékokra is, 1984-ben Los Angelesben szerepelt először. A szinkronúszást hasonlít a szinkronkorcsolyához, jégtánchoz: zenére hajtanak végre gyakorlatokat szólóban, párosban, csapatban, és legújabban szabad kombinációs kűr formájában, mely mindhárom versenyszámot ötvözi. A zsűri pedig, ahogy a jégtáncnál is tapasztaljuk, egyszerre pontozza a művésziességet, kreativitást és a technikát.

Van, amikor a sport elfelejti a pontozást és előlibben a művészet, kerekedik mellé mese, egy lágy, szentimentális történet. Amikor a Cirque de Soleilt megérinti.