Pakolás otthon, jobbra-balra ledobott ruhák, a zűrös hét nyomai, a maosogató tele, ahogy a szennyestartó is, porcicák kergetőznek és már hangosan nyávognak - átlagos szombat reggel. Megállsz a konyha közepén, a zűr epicentrumában, a takarítás-meredély csillámló sziklafalán, bekapcsolsz valami lélekáramoltatót és nekilátsz. Táncolni.

De miért is? Miért rugózik ritmusosan egy egyéves baba, miért táncol az is, akit nem látnak, egyedül, a szoba sarkában, milyen ösztön mozgatja az ember végtagjait lankadatlan? Peter Lovatt kutatásairól írtam már, s most ismét őt kapom elő, hátha válaszol. Genetikai kód - első válasz, lapozhatunk. Szociális tevékenység, öröm és partnerszerzés, hangzik a többi. Még akkor is, ha senki sem lát.

Lovatt ezt az egészet egy "táncbizalmi index" segítségével méri (dance confidence). Ez az arány mutatja meg, hogy egy bárban a szék karfáját markolászod görcsösen, vagy a parketten piruettezel inkább. Arra is választ ad, hogy mi befolyásolja ezt az affinitást: a nemed, a korod vagy talán az, hogy már anyád is inkább elbújt a függöny mögé?

Első pont: mindenki - mélyen legbelül - azt hiszi, jobb táncos, mint a többi ember. Biztató eredmény. Más dinamikával és különböző okból táncolnak a csajok és a pasik: a 16 év alatti lányok még buliznak, aztán beüt a hormonzavar és irulva-pirulva elkezdenek menekülni a srácok elől. Persze roppant kacéran. Egézen 35 éves korukig a parkett közelébe sem merészkednek, majd a gyerekszülés után fordul a trend, felszabadulnak és újra berángatnak mindenkit magukkal a jóba. 55 éves korukig, amikor is ismét elindulnak lefelé a lejtőn, s már nem állnak meg. A szexualitással együtt a tánckedv is megy a lecsóba.

A pasiknál egészen más a helyzet: ők lassan, de egyenletesen szeretnek bele a táncba, majd 65 éves koruk körül már élni sem tudnának nélküle. Legalább vannak időszakok, mikor összetalálkoznak. Szóval Lovatt szerint a lelkében mindenki fantasztikusan táncol, az pedig, hogy általában ki mikor élvezi, igenis a társas kapcsolatok dinamikájához igazodik. A nap végén visszatér a tézis: minden tánc szex, bár nem minden szex tánc, mindkettőt férfiak és nők csinálják. Ha tehát nem megy, ott kell valamit reparálni.