Egy végtelen hosszú éjszakára. Szóval a recept: állj sorban szombat este 11-kor (egy bizonyos szombat estéjén persze) az Operaház hátsó bejáratánál, ne rettenj meg, mikor csikorogva nyílik ki az évszázados kapu, lépj be, majd hagyj fel minden evilági reménnyel. Mikor körülnézel, már te vagy a tragikus sorsú Carmen, vagy a rabul ejtett etiópiai hercegnő, Aida, esetleg a szerelemért életet áldozó Radames. Ott állsz a színpadon, elvakítanak a fények és a főinkvizítor hosszú, rögös útra küld. Csak túl kell élned.

InTimE előadással és a Frenák Pálról készülő amerikai-magyar dokumentumfilm előzetesének premierjével ünnepel a neves magyar-francia koreográfus társulata április 29-én, a tánc világnapján - utóbbinak trailerét  először nálunk láthatjátok.

"Ahhoz, hogy valakinek ereje legyen a színpadon, hogy feszültség legyen körülötte, hogy a gyomrodban érezd, amikor fut, aztán egyszer csak megáll, ahhoz nagy belső töltet kell... nincs annál felemelőbb, mint az érezni, hogy a táncosok egy alkotáson keresztül kiteljesednek és megtalálják önmagukat." - vallja a tánc, a mozdulat, a jelenlét erejéről Frenák Pál. A táncművész és  koreográfus, aki francia-magyar társulatával a hazai kortárs tánc egyik  legmeghatározóbb szereplője.

Frenák - bár együttest először Párizsban alapított -  a kilencvenes évek óta rendszeresen Magyarországon, Budapesten és vidéken mutatja be felkavaró, szokatlan testnyelvre írt darabjait. Aki egyszer látta, nem felejti el. Aki egyet látott, pontosan tudja, hogy kíváncsi-e a következőre. Frenák élete és munkája is kalandos, titokzatos, megfejtésre váró-vágyó: siketnéma szülei mellett felnőve a kezdet kezdetétől többféle nézőpontot ismer és integrál. A valóságot fordítja, a kiszámíthatatlanság erejét használja. Hogy mennyire izgalmas, az a róla szóló fim majd megmutatja.

A nemzetközi koprodukcióban születő egész estés portréfilm a New York-i színházi rendező David Schechter, Gothár Márton filmes és Vittoria de Bruin producer munkája. A film már forog, a bemutató várható időpontja 2016 eleje. 

Viszont itt a trailer - a Tánc Világnapjára.

A társulat a tánc világnapját hagyományteremtő módon idén színpadon, a közönséggel együtt ünnepli, az Átrium Film-Színházban. A társulat Fiúk című előadása májusban a Tanz! Heilbronn fesztiválon, Németországban vendégszerepel, olyan kiváló alkotókkal és csapatokkal együtt mint az Emanuel Gat Dance és a Balletboyz, május 21-22-én a Trafó Kortárs Művészetek Házában látható ismét a Tricks&Tracks2, majd a Tánc Fesztiválján Veszprémben és a Művészetek Palotájában lépnek színpadra a legfrissebb, áprilisban hatalmast sikert arató Frenák-kreációval, a Birdie-vel.

Április 29-ét 31 évvel ezelőtt nyilvánította az UNESCO egyik tagszervezete, a táncbizottság nemzetközi táncnappá. Így ma a világ minden táncát ünnepeljük. A jeles dátumot Jean-Gerorges Noverre születésének napjához kötötte az oktatásért, tudományos és kulturális életért felelős nemzetközi szervezet.

Még nem voltam tizenhat, amikor belógtam, a gimi háta mögötti kerten át settenkedtünk ketten, egy azóta komoly irodalomtanárrá izmosodott sráccal, rákacsintottunk a jegyszedő nénire, közöltük, hogy a zenekarhoz tartozunk és beengedett fátyolnyi bizalmatlansággal az arcán - így kezdőött az első táncfesztiválom, Veszprémben.

Aztán így maradt a legszebb fotó Keleti Éváé, amivel ez a posztfolyam is indult, a legkedvesebb színházas éjszakák, összekuporodva a Kamra második emeletén, hagyjál lógva a színpad fölé, így maradtak leggyönyörűbbek a fekete esték a Közép-Európa Táncszínházról vitatkozva, Juronicsot kritizálva vagy éppen Bozsik Yvetten rágódva, így váltak testté a legfontosabb érzelemsejtek. Hogy amikor elkezdődik, minden íze feltolul és nyűglődöm, ha nem lehetek ott.

A királynék táncvárosában, ahol először láttam Ladányi Andreát és Frenák Pált, Bozsik Yvettet, akkor még színpadon, babákat ölelve és dobálva. Idén ismét fellép Ladányi, Frenák nem, de Duda Éva és Bozsik társulata igen. Tulajdonképpen minden a helyén, pláne a borozás a Szürkében. Mert a Szürke is a régi.

A hétvégére maradt idén PR-Evolution, Ladányi (ma este tízre), a Bloom!, egy koncert és eredményhirdetés.

Sovány vigasz a régvolt egy hét tömény táncőrületért, még ha a szívet melengető jegyszedő nénis bizalmatlanság a régi is. Pedig azóta már veszek jegyet.

A földnek van, az anyáknak, a gyerekeknek is, mindennek, ami fontos, de könnyen megfeledkezünk az értékéről, van saját napja, hogy az általános éjszakában kicsit több fény vetüljön rá. A tánccal az történt, hogy bár a legősibb emberi önkifejezési formák egyike, valahogy a legtöbb országban lemaradt mindenféle listáról. Lefelejtik a támogatási, a jogalkotási, a VIP, a dicsőség és egyéb írott és íratlan listákról. Lefelejtették, pontosabban, mert 1982 óta legalább minden év kijelölt 24 órájában a táncról szól az élet. 

Jean-Georges Noverre francia balettművész születésnapját, április 27-ét az UNESCO nyilvánította tánc világnapjának harminc évvel ezelőtt. Úgyhogy ma nem csak nagyon örülünk, de az évforduló miatt bíborban-bársonyban ünnepelünk is. A Margyar Táncművészek Szövetsége ilyenkor osztja ki a szakmai díjakat, az Imre Zoltán-díjat és a Fülöp Viktor-ösztöndíjakat. Ilyenkor a hivatásos táncrajongók már ostromolják a sajtósokat, hogy legalább embargóval, de megkapják a névsort. 

Visszatérve Jean-Georges Noverre-re, a táncvirtuózra. Noverre-t édes nyelvi és gondolati játékkal a "tánc Shakespearejének" nevezik, bár a dráma mesterének munkáivak szemben az ő 150 balettjéből sajnos egy sem maradt fent az utókor számára. 1754-ben mutatta be első munkáját a nagyközönségnek, s öt-hat évvel később már publikálta is első könyvét, a Lettres sur la danse et les ballets-t (Levelezések a táncról és balettről). 

Noverre élesen kritizálta a kor táncmestereit, majd ebből az elégedetlenségből kinőtt egy új stílus, a narratív balett előfutára, a ballet d'action (vagy pas d'action). "A tánc oly kevéssé expresszív vagy drámai manapság, hogy babák vagy gépek könnyedén helyettesíthetnék a táncost" - írja könyvében, a 18. században. Nem kis merészség volt ez tőle. Noverre nélkül a balett földjén most csak néhány elszórt száraz ág heverne, emlékeztetve a Napkirály szenvedélyeinek egyikére. De a mester meghaladva korát a pantomim és drámajáték eszközeinek segítségével életet lehelt a műfajba és felkészítette a színpadi jelenlétre. 

Noverre találta meg a balett útját a színpadra, felfedezve az érzelmek és indulatok kifejezésének módját e táncban, megtörve a rideg, merev formákat, melyeket a táncosok korábban alkalmaztak. (Noverre egyébként nagyon jó barátságban volt a kor egy másik revolutív elméjével, Voltaire-rel, olyannyira, hogy levelezésüket is könyvbe foglalta.)

Harminc éve tehát már van kijelölt örömnapja a táncnak is, ma este pedig kiderül a MÜPÁban, idén kik votlak a legcsillogóbb magyar tehetségek. Addig pedig négy percnyi vidámság, mert a balett ilyet is tud. A rosszul őrzött lány a Nemzeti Balett előadásában, 2010-ből.