RBG, azaz Ruth Bader Ginsburg igazi opera- és táncrajongó volt. Az amerikai közéletben egészen különleges kulturális befolyással rendelkező bírónő közel három évtizeden át elkötelezett támogatója volt az előadóművészeteknek. A Dance Magazine ezért is emlékezett meg most szeptemberben bekövetkezett halálakor azokról az időkről, amikor a népszerű bírónő feltűnt a közönség soraiban – vagy éppen a művészek oldalán, a backstage-ben.
Ruth Bader Ginsburg Lawrence Brownlee oldalán miután Krakenthorp szerepét játszotta Donizetti operájában/ Scott Suchman/Washington National Opera
RGB ismert volt operarajongóként, de az elmúlt tíz évben – mióta elveszítette férjét – a washingtoni közönség hetente több alkalommal is találkozhatott a nézőtéren a törékeny bírónővel és biztonsági kíséretével. Az opera mellett pedig beszivárogtak a látókörébe más műfajok is, valójában "mindenevő" volt: a musical világától kezdve a kortárs színházi darabokig minden érdekelte. Legutóbbi nagy kedvence Martha Clarke táncdrámája volt, a Chéri.
Az amerikai táncművészeti szaklap neves táncművészeket kért meg, hogy emlékezzenek Ruth Bader Ginsburg alakjára, és mondják el, milyen emlékük kapcsolódik hozzá.
Natascia Diaz 2015-ben találkozott vele először, amikor a West Side Story előadása után a bírónő megjelent a backstage-ben.
Annyit mondott, hogy csodálatos volt és gyönyörű, amit látott – emlékezik vissza Diaz. Persze mindenki tudta, hogy érkezik, mert a biztonsági emberek megjelenése egyértelművé tette ezt.
Önmagában az a tény, hogy ennyi időt szakított arra, hogy lelkileg, szellemileg befogadója legyen a művészetnek, fantasztikusan különleges dolog.
RGB egy igazi úttörő volt abban a pozícióban, amit az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának bírájaként betöltött. Óriási megbecsüléssel, tisztelettel fodult az előadóművészetek irányába, és ő maga is folyamatosan ösztönözte az embereket, hogy megnyissák szívüket és lelküket az új ötleteknek és tapasztalatoknak –
mondta róla Parker Esse koreográfus.
Ő mindig ott volt. A színház lehetőség volt számára, hogy letegye a munkájával járó óriási terheket egy időre. Elmenekülhetett a döntések elől egy kicsit és szerelembe eshetett a csodálatos dallamokkal, vagy akár egy kérdéssel, amit egy színdarab felvetett.
