A Trafó is beszállt az online premierek terébe, a Grotesque Gymnastics premierje másodszorra nem szeretne elmaradni, címe A kudarc anatómiája. Az elmúlt jópár hónap erről szólt: tervezni, igyekezni, kudarcot vallani, új tervet szőni. Menni és megállni, sokszor elbukni.
Fotó: Szász Zita Laura
A kudarc anatómiája csak egy előadásnak indult, de lassan filozófiát csinál magából - írják az alkotók.
A járványügyi korlátozások ellenére a premier nem hajlandó elmaradni. Főleg nem másodszorra. A mostani lezárás ugyanis már nem akadály, csak egy körülmény. Ha pedig körülmény, akkor addig járjuk körbe, amíg lehetőséggé nem alakul. Ezért megalkottuk a lehető leghibridebb műfajt: az avantgárd cirkuszi realtime dokumentumreality-kísérletet.
Szerintük ugyanis nem a zuhanás számít, hanem a leérkezés.
Az előadás a kudarcban rejlő lehetőségeket és a hozzá fűződő viszonyunkat fejtegeti az újcirkusz nyelvén. Egy 35 éves artista nő önvallomásán alapszik, egy diktafonra mondott dokumentumszövegen. A történet a fizikai és a lelki sérülések története. Egy önvallomás, egy kórkép.
Az élet áldozatai vagyunk vagy önmagunké? Mindig ez a kérdés. És az, hogy miért megy az élet folyton a saját életünk ellen. Vagy lehet, hogy egyszerűen csak rossz helyen vagyunk?
Fotó: Téri Gáspár
Az első pillanattól kezdve azt gondoltam, hogy nem feltétlenül az előadást akarom megcsinálni, hanem olyan viszonyba szeretnék kerülni ezekkel az emberekkel, amilyenben nem voltunk korábban. Őket is új helyzetbe szerettem volna hozni. Ha esetleg ennek mentén egy előadás is készülhet, mert van koncepció, akkor az történjen meg. Az egy év az nem a próba volt, hanem együttlét egyfajta gondolat mentén -
mondta el Téri Gáspár, a darab rendezője a Szinhaz.online-nak.
A narráció Bardóczy Ilka, aki eleinte nehezen viselte, hogy az egész próbafolyamat alatt a saját gondolataival, saját szavaival és érzéseinek kihangosított lenyomatával kell dolgoznia:
Nem feltétlenül akartam ország-világ elé tárni, hogy én reggel hogyan sírdogálok meg nyűglődök. A mai napig zavar egy-két szófordulat, amiket túlzásnak érzek már, csak akkor abban a reggeli iszonyat-állapotban tragédiának tűnt. De hát reggel van, az alapvetően egy tragédia, hogy fel kell ébredni. De most már be van dobva a közösbe, mint eszköz, akkor dolgozzunk vele.
Szólnak közös munkáról, egymás iránt érzett aggodalomról, felelősségről. És persze kudarcokról és fejlődésről:
Hogy van ez, hogy a másik testi épségéért azonnal vállaljuk a felelősséget és mindent megteszünk érte, viszont a lelki épségére sokkal nehezebb vigyázni? Másoknál biztos fordítva van: „Nem akarlak megbántani, de könnyebben leejtelek.“ Nálunk meg: „Nem akarlak leejteni, de megbántalak.
Fotó: Szász Zita Laura
A kudarc anatómiájának bemutatóját az alkotók a Budapesti Tavaszi Fesztiválra tervezték, de az a koronavírus-járvány meghiúsította. A következő időpont novemberre tevődött át, ezért az ősz ismét próbákkal telt, de ismét bezártak a színházak. Dolgozni és dolgozni a semmiért? Kudarc ez? Vagy lehet belőle építkezni?
A kudarc anatómiája online november 27-én este az igazi előadás időpontjában a Trafó stramjén látható, igazi e-nézőként.
